Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter:L A harmadik műszak
KÁDÁR PÉTER A harmadik műszak Éjjel lkát áriáikor holdbéli táj a város. Lépéseim távíró kopogását hallgatóim: emlékéket költ iaz egyedüllét. Távolban iá gyáraik fekete (tömege elvarázsolt országbeli óniástfújtató. Prüszköl, zumimog, de csak a csend telik meg tőle. Elmosolyodnia most iá szívem egyetlen élő lalblaiksaamtől is. De csak darázs donig, kocog a fénycső köriül. A fák hajában gyermekkori ijedelmeink lapulnak. A főportán hirtelen felpattan laz éjszaka fekete doboza. Fényár tölti ki az aluljiárot, és az üvegfalú ellenőrző szobában szalonniázó nyugalom várakozik. — No — mondja la rendész, és katonát készítő bicskáját 'is kezében felejtve jön elő —, mi járatban, mi járatban ilyen szép időben? Nem tudunk aludni? — De tudunk — mondom — tudnánk. És iá város százezernyi, szuszogó, vetett ágyára gondolok. — Éjszakai iriporlt, ugye? Így? Jó! Legalább egyszer látja... — Dördülés felel rá. Megmozdul a föld és a levegő. — Az ejltőkiallapács! — bólint. — Befejezték iá -tízóraizást. Ácsorgók a kovácsüzem bejáratánál. — Ha ez la három ember bírja a masina körül, ha ez iá negyven bírja ,az üzemben, én sem leszék kevesebb náluk! —- erőlködöm magamban imagy-nagy elszántsággal, a hajladozó, megfeszülő testek, sötétlő munkaruhák, csattogó szíják, zuhogó kalapácsok, a füstön átszivárgó higianygőzfóny, a vörösen világító lacéltömbök s melegítő kemencék körüli láng-glóriák varázslatos világában. A nehézfcováasdk munkája nappal is tiszteletet ébreszt. Most éjjel, civil ruhámban, mitagadás, szégyenféle érzés is hozzámszegődilk. Lassan indulok meg a ibohöm gép másik oldala felé. Övatosficodwa, minit ia gyerek, iáki kész az elszaladásra. — Vigyázz! — de a szó folytatásaként már le is nyomta a kéz az eliamütő kalapács indítóját. Maroknyi vörös csillag fröccsen iaz arcomba. — Ha most niájloning lett válnia magán, megnézhetné! — mondja ia tűzi- ember, Zsáimár Géza. — Itt nem érdemes legénykedni. Az én bőrömet már nem csípi a cunder, mégsem állóik eléje. Csuklóját nyújtja 'kézfogásul. Ugyanúgy, mint Szalai Imre és Vimeze Miklós, a segítők. Tapasztalt szakmunkások mind a hárman. Arcom csupa víz, pedig a melegítő kemence távolabb vain, vagy két méterre. Hajam megfeketül, csomókba ragad a nedvességtől. Zsáimár Géza ia kemencéhez lendíiti iá lániopórázú fogót, s az izzó tömböt egyetlen lendülettel -löki ia géphez. A segítőik bét oldalról ragadják meg kézi fogóikkal az acélt, mintha szökni iákama. Igazítás, nyomás laz indítök-aron: — Bumm!-— Tányérkerék készül, — magyarázza a tűziamiber. — Teherautóba kerül 523
