Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Tatay Sándor: Töredékek a soproni évekből

köszönheti karrierjét. Olyan mély hatással volt rám a vele való találkozás. Kü­lönösen az eredeti teszt kérdések. Szaloniky sétáink közben azt is mondlta, hogy ne nézzek a tér túlsó oldalára, mert vasárnap délben lévén, ott éppen korzóztak. Ő pedig semmit sem utál job­ban, mint a korzózást. Nincs ennél kirívóbb rothadás. Ezt a megállapítását is helyeseltem, mondván, hogy bizony sekélyes idő­töltés. Alighogy elváltam tőle, mégis a korzóra igyekeztem, mert sajnos elég sekélyes voltam ahhoz, hogy ott jól érezzem magam. A soproni korzó ez idő tájt nagyon színes volt. Mindeneketőtt a Selmecről ideszakadt erdő- és bányamér­nöki főiskolások rikító foltokkal televarrott zubbonyai. Különböző fegyverne­mek tisztjeinek és karpaszományosainak parolija. Bokátverő kardok csörgése. Világos flanel'lnadrág és élénk színű zakó a civileken. Nem is szólva a nők di­vatbemutatójáról. Többnyire akadt egy-egy bécsi rokonlány is a megszokottak között. Üj divatot hozott, és hozta tündöklő szőkeségét. Tüstént feltűnt az is, aki Pestről, Győrből, vagy akár faluról került elő. A helybelieket megismerhet­tük már a cipősarkuk kopogásáról, parfümjük illatáról. De az ismeretleneket is meg lehetett különböztetni például vattásuk szerint vasárnap, templom után. Hoztak-e tömjénillatot? Mert akkor katolikusok voltak. Vagy csak az evangéli­kus templomok agyoncsiszolt padjainak pállott szagát hozták, mely hasonló volt az agyonfogdosott kugligolyó szagához. Ha jó orrod volt, sok mindent meg­tudhattál. Egynkettő minden farsangban eltűnt a törzstagok közül, és színre 'léptek helyettük újak. Megjelenésekor mindegyik magára vonta a tekinteteket mara­déktalanul. Később már csak érdemei szerint. Soha én lányt végig nem kísértem a Deák téri korzón, hacsak nem ballagtam valamelyik barátom hölgyének bal oldalán dekorációnak. Mert más végigfejteni egy férfi oldalán, és megint más kettőtől közrefogva. Mért tettem, hogy mégis kimentem minden vasárnap dél­ben, vagy hétköznap estéken. A lámpák nem adtak több fényt ezen a járdasza­kaszon, mint másutt. Mégis: emlékezetemben fényözönben úszik az esti korzó. KUSTAR ZSUZSA: PUSKIN: ARANY HALACSKA-ILLUSZTRÁCIÓ 522

Next

/
Oldalképek
Tartalom