Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Horváth Rezső: Az1973-74-es szombathelyi hangversenyévadról
HORVÁTH REZSŐ Az 1973-74-es szombathelyi hangversenyévadról Az év köziben megjelenő hangversenykritikák célja az, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a zenei élet eseményeit, azokra reagáljon, és nem titkolt ismeretterjesztő szándékkal — objektív és szubjektív szempontok alapján, de mindenképpen jóakaratúan — segítse a közönséget és az előadókat értékítéletének megformálásában, ízlésének alakításában, és nem utolsósorban a még „kívülállók” érdeklődését is felkeltse. Az idényvégi mérlieg egy meghatározott, többé- kevésbé lezárt időszak eredményeit, hiányosságait, nehézségeit igyekszik felmérni, hogy a zenei élet folyamatáról, ha vázlatosan is, de áttekinthető képet adjon. Szombathely hangversenyéietében — az ország más városaihoz hasonlóan — a vezető szerepet az Országos Filharmónia 'bérleti hangversenyei viszik. A tervszerűség az igényeknek és a központilag irányított műsorpolitikai koncepciónak megfelelő műsorellátást, egyenletesen magas színvonalat biztosít. A hangversenyek időbeli elosztására az lehet a panaszunk, hogy az eredeti terv szerint túl korán (március 12-vel) befejeződött volna a sorozat. A decemberre tervezett hangverseny május elejére maradt, így az idényen belül két „üres” hónap (december és április) keletkezett. Az állandósult érdeklődést mutatja, hogy 40 kivételével valamennyi bérlet elkelt, de a hangversenyek előtt legtöbbször már nem lehetett jegyet kapni. Így a Művelődési és Sportházban megtartott Mozart- hangversennyel együtt mintegy háromezren látogatták a Filharmónia szombat- helyi hangversenyeit. Külön büszkék vagyunk arra, hogy a hat hangversenyből négyet a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar látott el — immár utoljára fél- hivatásos minőségben, de legtöbbször hivatásos színvonalon. Mellettük a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Liszt Ferenc Kamarazenekart láttuk vendégül. Megoldatlan még helyileg az oratórikus kórus problémája. A Szombathelyi Madrigálkórus létszáma, profilja és teherbírása erősen korlátozza a műsorválasztás lehetőségeit. Helyette a KISZ Központi Művészegyüttes énekkara vállalkozott Mozart Requiemének előadására, „messze túlteljesítve azt a hangzásigényt, amit ifjúsági kórussal szemben támaszthatunk”.1 A karmesterek közül évről évre visszatérő, szívesen látott vendég Kóródy András. Az idén két Ravel-mű mellett A kékszakállú herceg vára című misztérium-operát hozta Szombathelyre oratórikus előadásban. „Egyszerű eszközökkel, a tudatos építkezés és az ihletett muzsikálás egyesített feszültségteremtő erejével, klasszikus értékű megfogalmazásban szólaltatta meg Bartók remekművét.”2 Megismerhettük zenekara élén Sándor Frigyest, a veszprémi Zámbó István kiváló Mozart-interpretálását. Különösen örültünk, hogy vezénylésével hallhattuk a Requiemet, melynek híre már bejárta az országot. Sajnáljuk, hogy zenekarunk épp ez alkalommal nem tudott maradéktalant nyújtani: „...a karmes466
