Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Farsang Árpád: A muzsikáló Kamarakórusok I. Országos Fesztiválja
galmakkal, így az emberi szellem legtágabb kinyújtózására ad alkalmat. Különösen megfontolandó ez akkor, ha nem áll rendelkezésünkre megfelelő képanyag, és be kell érnünk azzal, ami a „készletünkből” kitelik. így óhatatlanul következik be az, hogy a zene más asszociációkat kelt, mint a kép. Ismeretterjesztő előadások céljaira, annak szemléltetésére, hogy azonos stílustörekvések hogyan tükröződnek képzőművészetben, zenében, ez a módszer feltétlenül kimunkálandó. A Muzsikáló Kamarakórusok I. Országos Fesztiváljának tervezői, lebonyolítói nehéz feladatra vállalkoztak. Számolniok kellett azzal, hogy — mint minden újnak — ennek is lesznek ellenzői. Erre annál is inkább számítaniok kellett, mert nem adtak és nem is kívántak a jelentkező kórusoknak kész programot adni. Csak kaput nyitottak valami újnak, ami — úgy tűnik — pezsgést hoz majd kamarakórusaink életébe. Nem véletlen, hogy az új út keresését elsősorban kamarakórusainktól várjuk. Már kisebb létszámuk miatt is sokkal mozgékonyabbak, mint a nagykórusok. így az újjal szembeni „közegellenállás” is minden bizonnyal kisebb. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kamarakórusaink túlnyomó többsége fiatalokból áll, akik nemcsak fogékonyabbak az új iránt, hanem — ahogy a mostani tapasztalat is mutatja — egyenesen sürgetik azt. Az is sok nehézségen átsegíti őket, hogy jobbára kottaolvasók valamennyien. A bátor kezdeményezés széles körben talált visszhangra. A további fejlődés érdekében igen hasznos lenne, ha esztétikusaink tudományosan is elemeznék a születőben levő „összetett műfaj” problémáit. Mert felmerültek olyan aggodalmak is — csupa jószándékból —, hogy minden művészet a maga sajátos módján tükrözi a valóságot, és hagyjuk, hadd járjon minden művészet a maga külön útján. De ellenvéleményként nyomban elhangzott az is, hogy ezek a sajátos tükrözési formák nem semlegesítik, hanem felerősítik egymást. Hiszen a „Gesamtkunstwerck” is ilyen összpontosított tükrözésre törekedett. . Az is bizonyos, hogy ez az új forma a karvezetővel szemben is új igényeket támaszt. Nem elég csak az eddigi értelemben vett karvezetőnek lenni. Kell, hogy ki tudjon tekinteni a maga területéről irodalomra, képzőművészetre, dramaturgiára stb. Arra is képesnek kell lennie, hogy ha valamelyik részterületen nem elég járatos, vegye igénybe azok segítségét, akik értői annak. Annyi máris bebizonyosodott, hogy ez nem egyszerűen „műsorösszeállí- tás” kérdése. Alkotó fantázia kell hozzá. Zeneszerzők számára is rangos feladat lenne, ha a még most induló műfajban is gondolkodnának. Járható, sőt követendő útnak látszik, hogy kamarakórusaink építsenek ki szorosabb kapcsolatot a hangszeres zenével. Igen fejlett hangszeroktatásunk is megtalálná ezzel a maga „felvevő területét”. Ezen a fesztiválon rengeteg ötlettel gazdagodott mindenki. Már csak ezért is érdemes volt azt meghirdetni és megszervezni. Minden résztvevő előtt tá- gabb horizontok nyíltak meg. Az új lehetőségek nyilván mindenkit arra késztetnek, hogy ne csak egymagában szemlélje az egyes művészeti ágakat, hanem keresse köztük az összefüggéseket, tartson „figyelő szolgálatot” szellemi életünk minden rezdülése fölött. És ha ez a kezdeményezés ébren tudja tartani a most megindult pezsgést, akkor egész szellemi életünkre kisugárzó haszna vitathatatlan. 465
