Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: "Rezervátumok"
•szórtan található. A szövetkezeti gazdálkodás, ha lassabban is, de fejlődik, bár a tagság jövedelme még nem éri el a járási átlagot, de már több mint néhány évvel ezelőtt. E területen a talajjavítás és a vízrendezés hozhat gyökeres változásokat. Akárcsak az Őrségben, a Hegyháton is megkezdik a nagyarányú meliorációt. A SZAKSZÖVETKEZETEK Az Őrségben és a Vendvidéken lévő kisközségek többségében a mezőgazdaság átszervezésekor nem alakultak ki közös gazdaságok, éppen az említett természeti adottságok és közgazdasági viszonyok miatt. A nagyüzemi gazdálkodásnak még a minimális feltételei sem voltak meg. Magukra hagyni őket mégsem lett volna szerencsés dolog. Az ÁFÉSZ keretében alakultak meg az első mezőgazdasági szakcsoportok, főleg málnatermesztésre. Öt faluközponttal huszonkét községet fogott össze a szövetkezeti gazdálkodásnak e legegyszerűbb formája. Sajnos nem sok eredménnyel. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok ,.megbuktatták” a legszebb elképzeléseket is. Az őrség néhány szakszövetkezete, mint a magyarszombatfai (hozzá tartozott Gödörháza, Velemér), az ispánki, a szattai és a nagyrákosi belépett a szomszédos termelőszövetkezetbe, más szakszövetkezetek egyesültek, így alakult ki mostanra a két tájegység két nagy szakszövetkezete: a Kisrákosi őrségi Mezőgazdasági Szakszövetkezet és a Szentgotthárdi Vendvidék Mezőgazdasági Szakszövetkezet. A szervezeti átalakulás kedvező helyzetet teremtett a fejlődéshez. A gazdaságok irányítása is javult, ugyanis több szakember került a vezetésbe. Természeti adottságaik azonban nem változtak. A kataszteri tiszta jövedelem hektáronkénti átlaga ma is 8—11 aranykorona. A szakszövetkezetek gazdálkodása elüt a termelőszövetkezetekétől. A földterületnek csak egy része tartozik közös művelés alá, jelentős még az egyéni tulajdon is. Kisrákoson a közös terület meghaladja az 1000 hektárt, önkéntes földcserékkel alakítják ki a nagyüzemi táblákat. Azok, akik az öregség miatt már nem bírnak a földdel, a közösnek ajánlják fel gazdaságaikat. A szakszövetkezetnek több mint 400 tagja van, ami majdnem ugyanennyi családot jelent, mert hisz egy-egy kisgazdaságból csak egy családtag lépett be tagnak. A tagok a saját tulajdonukban álló gazdaság nagysága alapján, illetve aránykoronánként vagyoni hozzájárulást (öt kiló búzaértéket) fizetnek. Ennek fejében 15 százalékos adókedvezményben részesülnek. A szövetkezet szükség szerint gondoskodik a termelési eszközökről, műtrágyáról, vetőmagról, a tagok kedvezményes áron gépi segítséget is kaphatnak a talajműveléshez, betakarításhoz, vagy akár építkezéshez. A szakszövetkezet szerződést köt velük különböző munkákra, melyek elvégzése után számukra eszmei munkanapokat ír jóvá. Egy tehén gondozásáért például évente 36, egy hízóbikáért 18, egy sertésért 3 napot. Egy-egy gazdaságban 5—6 darab szarvasmarhát is tartanak. Ezek gondozásáért, ellátásáért annyi munkaegységet kapnak, amennyi alapján ugyanolyan ellátást — SZTK-t, családi pótlékot, nyugdíjalapot stb. — élvezhetnek, mint a termelőszövetkezeti tagok. A szakszövetkezetek — a kisrákosi 1971-től, a szentgotthárdi 1973. január 1-től — árkiegészítést kapnak a saját gazdaságukban termelt és a közösben értékesített terményekért, állatokért, illetve termékekért. A megyei tanácsnak ez az intézkedése új helyzetet teremtett, még a korábban kilépett tagok is 442
