Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: "Rezervátumok"
visszaléptek, tagsági viszonyuk alapján nyugdíjéveket vásároltak, rendezték az SZTK-nál fennálló tartozásaikat, azaz nyugdíjjogosultságukat. Kisrákoson 69, Szentgotthárdon 42 járadékosa van a szakszövetkezetnek. A támogatásnak ez az új formája kedvezően hatott az árutermelésre, illetve értékesítésre is. Felmérték a közös és az egyéni gazdaságok munkaerő- és gépigényét, az állattartás bővítésének lehetőségeit. A kisrákosi szakszövetkezet bruttó jövedelme az állami támogatás hatására egy év alatt (1971-ben) 69,6 százalékkal emelkedett. S három év alatt az áruértékesítés alapján kapott dotációt teljes egészében fejlesztésre fordították. Az állóeszköz-állomány értéke a múlt évben több mint 3 millió 300 ezer forinttal növekedett, amelyből 400 ezer forintot tejcsarnok felszerelésre, 420 ezret munkagépekre, több mint fél milliót erőgépekre, járművekre, közel 2 milliót pedig gazdasági épületekre fordítottak. A tagok száma a múlt évben 442-re emelkedett. A közös terület majdnem elérte a 1100 hektárt. A szarvasmarhát tartó 436 szakszövetkezeti tag év végéig 418 hízott marhát, 292 hízott sertést, másfél millió liter tejet értékesített a közös gazdaság útján. Idei évi értékesítésre szerződést kötöttek 525 hízott marhára, s közel 200 hízott sertésre. A közös gazdaság hízómarha-állománya 188 darab, melyeket még az idén értékesítenek. Az állami dotáció értéke, valamint a megyei tanács által juttatott árkiegészítés évi összege meghaladja a 3 és fél millió forintot. A szentgotthárdi szakszövetkezetben a támogatás óta még gyorsabb ütemű a fejlődés. A tagok száma 160-ról 200-ra emelkedett. A többség itt is vállalja az állattartást, kihasználva az ezzel járó kedvezményeket. A közös MTZ és Dutra traktorokat, talajművelő gépeket, motorfűrészeket, szállító járműveket vásárolt, és nagyarányú erdőtelepítésbe fogott. A fejlődés útja: növelni a gazdaságok közös földterületét, ennek velejárójaként kiszélesíteni a gépesítést, s mielőbb elkezdeni — természetes, jelentős állami támogatással — a meliorációt. A végső megoldás: eljutni a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz, vagyis az iparszerű mezőgazdasági termeléshez. Hogy ez mikor következik be? Ma már nem kell hozzá jósnak lenni. A határvidék „rezervátumai”, az Őrség, a Vendvidék és a Hegyhát szabadulnak görcseiktől. A felemelkedés sok anyagi áldozatot követel, de ez az út vezet el oda, hogy az e tájegységeken élők legyűrjék, legyűrhessék a sok évtizedes elmaradottságot. Erre szolgáltat példát az őrségi „téeszesítési”, valamint az őrség és a Vendvidék szakszövetkezeti programja. HÜBNER ARANKA: ESŐ 443
