Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Sobor Antal: Húsvéti locsolás
saen játszottak 5k annyifélét, számítást, lóvásárt, csépliást, házasságát, háborút, műéig azt is, hogy valamelyikük meghal, de ilyen lidéülantség, mint ez a mai, eszükbe sem jutott volna. És szégyellni való ez a hazugság ás, amivel elmenekült. Hazudott, mint a vízfolyás, mert szabadulná '-akart tőlük minél előbb. Moist hova menjen? Csakugyan (kezdjen el házalni, szórja szét az ibolyavázat, amiből iáiig fogyott el valami? Nézi az üveget, csaknem tele van, mintha nem is locsolt volna. Jól tudja, hogy lanyjáék és Veltinék között nem lesz titok az ő mostani szereplése, gyors távozása, a nagy sietség: hogy méig sok helyre kell mennie. Otthon pedig tudják, máshová nem készült, csak Ágiáikhoz, ide is nehezen. Hogyan másszon ki ebből a foalepoéből? Meg kell néznie Vendéglh Gyurit! — gondolja hirtelen. Csakugyan, mit csinál most Gyurkia? Csak nem iegényeslkedik ő is valami locsolóval? Befordul Vendóghék udvarára; Gyurka még itthon van. Hátul az istálló- ablak tükrében fésülgeti a vizezett, szőke haját. Durcásan vesződik vele, mert sehogyan sem iákor megállni. Végül egy régi, elnyűtt baitcmasapkát vesz le az ablakmélyedéslből, néhányszor iá térdéhez csapja, nagy gonddal ia fejébe illeszti, úgy, hogy iá haját szépen hátrasimítva nyomja le. M'egnézi magát az ablakban, forgatja a fejét -jobbra-balna, látszik, elégedett a sapkával. Gábor elnézi a barátja mesterkedését, készülődését ott az ablak előtt. Csak nem locsolni készül? Ö iegy szót sem szólt Gyurinak a maga locsolásáról, a nagy- heti tuszkoló rábeszéléseikről, hogy legalább Agiékhoz mianjien el. De Gyuri sem beszélt semmiféle [ioasolétsról. Kölcsönösen titkolóztak volna, hogy egyikük se tudjon a májsák húsvátjáiról? Most ez a nagy készülődés gyanús; csak nem Ágiékihoz indul Gyuri is? Most vagy beszélnie kellene róla, hogy ő már járt ott, vagy el kellene hallgatnia. Éppenséggel egyikhez sem fűlik a foga. Pedig Gyuri valahova lányos házhoz készül, ez nemcsak a fején látszik, hanem a lábbelijén is. A bátyja tarlójáró bakancsa van a lábán, vöröshagymával kezelte. A padlásföl járóból előboitort kemény, szürke jószágot sikerült is valamelyest fölfónyesítanie. Ugyancsak fénylik a derekán a katonai szíj; tiszta, fehér inget öltött, az ujjatlan, pulóverének lyukai, festései bevarrva, a nadrágja kii- kefélve, kivasalva. Gyuri igazít még egyet a sapkán, kicsit oldalra dönti, félrecsapja, majd katonásan megfordul. Most veszi észre Gábort. — Hát te? •— kérdezi csodálkozva. —■ Gondoltam, benézék, mit csinálsz. Gyuri arcán látszik, hogy nem nagyon örül most Gábornak, töpreng, mit is kezdjen vele. —• Készülsz valahova? — kérdezi Gábor. — Csak ide a... Körülnézek a... faluban... — Locsolni -akarsz? — faggatja Gábor könyörtelenül, miért most már Mzras benne, hogy oda készül. Gyuri elpirul, a bakancsát nézi, csapkodja a nadrágja szárét, mintha pont verne le róla. — Hát lanyámék akarják lannyira... Biztatgatnak, hogy nézzek be ide meg oda.-— De hova -akarsz menni? — Csák ide... egy helyre mennék. Aztán jövök is mindjárt haza. — Hova: egy helyre? — A tamítóék Isrónlkéjéhez. Nagyon akarják, hogy átnézzek hozzájuk. 408
