Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - Kloss Andor: A történelem lehetőségei

tangos laquileai zsinatot, .amely hamarosan valóságos bírósági gyülekezetté alakiul áf, és a megjelent ikét lariámus püspököt látványos módon kiátkozza az egyháziból.

Az egységért vívott toairc természetesen nem zárul le a zsinattal, de ,a következő és még nagyobb győzelmeinek fényében Ambrus hamarosan belátja, hogy az áhított egység megteremtése elkeaerótőan hosszú folyamatot jelent: „... fel belli építenem váradat” — fohászkodik az úrhoz —, „s megerősítenem falait a kőművesek ibelékevent vérével, hogy bafogiadhassa mindeneket, s oltalmat adhasson e sötét és szomorú föld csalóka fcápirázatái lellein. Am olyan ez a vár, hogy falai azonnal ibecimlanlak, hacsak egyetlen ember kívül marad, s .a íkaipu éllé átírva dalolni kezd.”

Noha az eretnekekkel vívott küzdelmei során mindig győzelmet arat, végül épp ezek a győzelmek lesznek nyomasztóbbak számára. Egyedül marad. „Barátiad s ellenséged sorra kihaltak mellőle, egyedül volt.” „Bizony, magára maradt, mart ellenségei lassanként kihaltak mellőle.” A fülében már csak a lélekharangok kíméletlen zúgását hallja. Kételkedni kezd önmagáiban, élete során hirdetett eszméinek és végrehajtott feladatainak igazságéiban. „Nem félünk iá haláltól” —• gomdoijia magában, ugyanakkor felteszi a teljesen jogos kérdést is: „De vajon helyesen éltütnk-e?” Jdőis korában már egyne több kétség gyötri. Érdemes volt-e életét, hatalmas energiáit feláldozni iaz egység megteremtéséért? Rá kell ébrednie, hogy a Világ, az élet sokszínűsége bizony lálileinállt törekvéseinek: az egységet nem tudta létrehozni, csak megalapozta lehetőségéi. A további munkát az utókorra kell bíznia, amely majd további sok aprómunkáival tökéletesíteni fogja az általa megkezdett művet.

A kiközösítő Déry Tibor legjelentősebb alkotása! Azzá teszi egységes esztétikai átformiáltsága, 'eszmei értékednek belső gazdagsága. A regény világát lehetetlen 'egyetlen gondolati sémából kitinduflvia megfejteni (szabadság nélküli rend). Ambrus csieliekediétediben persze ott munkál a rendre, ,az egységre törekvés pusztító indulata, amely az eszme követelményeinek megfelelően nyesegeti az élet szövevényes és burjánzó teljességét. Ambrus kíméletlen indulattal és eltökéltséggel akarja megteremteni az -egyház, iá (keresztény gondolat és -eszme- rendszer egységét. Nem tűri a szabadságot, az -egyéni gondolatok kinyilváinútá- sánaik szabadsagát.

~ Ambrus önmaga iis paradox és ellentmondásokkal telített belső fejlődésen megy át -eközben. MänlHkitaitobhän és következetesebb-hűséggel szolgálja az eszmét, emberközeli viszonyai -annál sivárabbak lesznek. Miniéi magasabb fokra emelkedik laz egység megvalósításában, annál inkább -elszakad az élettől, amelyet voltaképpen. szolgálnia kellene. Déry finom iróniával -mutatja mag -azt a folyamatot, amelynek' sarán Ambrus egyébként is gótikus alakját átalakítják törekvései. Eszméjével ugyanis nemcsak a környezetét, hanem önmaga biológiai, fiziológiai lényét is leigázza. Egyre légiesebb, -egyre lebegőbb, áttetszőbb lesz, miközben hatalma és győzelmei soha nem látott mértéket és nagyságot érnek el.

Ambrus cselékiedatai, a többi között, megmutatják, hogy egy eszme egységét nem lehet megvalósítani laz embereik akarata, szándéka és törekvései 'ellenére. Az effajta -egység -ugyanis csak látszólagos és felettébb labilis lehet csak. Állandó javításra, finomításra szorul! Ambrus -alalkjüTtovábbá azt is példázza, hogy az egyén, legyen a legkiválóbbak közül való, önmagában, egyedül neim teremtheti meg egy gondolat, egy eszme valódi egységét. Erre -csak az emibarii400