Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Kloss Andor: A történelem lehetőségei
Voltaiképpen (miről szól Mit Dóry regénye? Mielőtt ta regény gondolati magvait kihámoznánk, egy megjegyzést kell teamünk esztétikai steuktúrójáiróL. Ez annál is inkább szükséges, miivel ily módon közelebb jutunk a gondolati- eszmei és esztétilkiaá szerkezete feltárásához. Dóry nem ábrázolja a közvetlen tárgyi világot, az óraókileg beazonosítható valóságot. Írói nézőpontját (point of View) bizonyos történelem- és valóságfelettiség jellemzi, amelynek egyik meghatározó eleme (az irónia. Déry utópiát ír, s ennek megfelelően nem ábrázolja, hanem inkább alakítja, formálja, kifejezi a Valóságot. A regényben azt laz utópisztikus világot mutatja be, amilyenné a polgári társadalom szélsőséges formájában válhat. Hogy a polgári társadalom fejlődésének ezt a szélsőséges formáját akárcsak utópisztikus lehetőségikéinjt is felvázolja, szükségszerűen (ki kellett hagynia, minit erről már volt szó, a szocializmus természetes ellenállását. Így a polgári társadalom — G. A. levele laz íróhoz 1931-es dátummal íródott — ad abszurdum vitt negatív kópét hitelesebben tudta művészileg megformálni. Világosan kell azonban látnunk azt is, (hogy laz a bizonyos törtónelemfeletti írói álláspont lehetővé teszi Dérynék, hogy regénye anyagába ne csupán a polgári társadalom, hanem a személyi volunlarizinus torzulásait ás beleírja. A Leone gyilkossága (ügyében összehívott bírósági tárgyalás, mint erre már sokan rámutattak, nyilván /nem íródott volna meg, legalábbis nem (ebben a formájában, az ötvenes évek látszatperei nélkül. Van tehát e regénynek egy bizonyos szélesebb horizontja is. Ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy Déiry Tibor regénye lapjain nem csupán a polgári társadalom és történelem ellentmondásain, hanem, általános értelemben szólva, laz emberi történelem ellentmondásain elmélkedik. Érzékletes (epikai formában mutatja meg az emberi történelem egy felettébb negatív, nagyon is nem kívánatos lehetőségét. Mi jellemzi mármost X. világát, amely, mint (Látjuk, részben a polgári társadalom negatív utópiája, de van egy általánosabb, laz egész emberi történelmet érintő jielientése is. Röviden fogalmazva: az emberi értekék, egy humanista társadalom értékeinek teljes hiánya; X. világa az emberi lehetőségek alá süly- lyedt, anomális világ. Hiányoznak belőle a humanisztikus értékek, híján van a szellemi realitások rendjének. Az a bizonyos korlátlan, szabadság, amelyről nagyon jellemző módon épp Leone beszél, tartalmatlan, üres, nyomorult és használhatatlan szabadság, mert határtalan, mert parttalan, és nélkülözi a rendet, a természetes korlátolhat. Embertelen szabadság, amely 'esetlegessé teszi az emberi cselekedeteket (Leone (gyilkossága) és az érzelmeket (Erzsébet soha nem bizonyos abban, hogy igazán szereti G. A.-t) és iaz egész emberi társadalom életét (közlekedés, liftek, órák). Az ember természetesen vágyik iá szabadságra, de nem a korlátlan, parttalan szabadságra, hanem (arra, amit Lenin a szükségszerűségek felismeréseként határozott meg. Ez a Valódi, a humánus szabadság, amely mellett Dóry Tibor is hitet tesz regényével. Dóry Tibor az 1966-ban megjelent A (kiközösítő című regényében folytatta tovább a történelemmel (kapcsolatos írói Vizsgálódását. Gyákman szokáis arról beszélni, hogy iá G. A. úr X.-lhan világa a rend nélküli szabadságé, A kiközösítőé pedig a szabadság nélküli rendé. Ebben a (meghatározásban van némi igazság, noha kissé leegyszerűsíti mindkét alkotás gazdag esztétikai világát; különösen A kiközösítő eszmei-esztótiíkai horizontját rajzolja a valóságosnál szűkehbre. A kiközösítő műfaját [közelebbről, Dürrenmatt szóhasználatával élve (4), 398
