Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - Kloss Andor: A történelem lehetőségei

mam különbözik lényegesen X. világától. Ez G. A. előadásából is kiderül, amelyet X. poigámaliirualk tart külföld viszonyairól.

Az előadásiban. G. A., a többi között, ímegiáüapítjia, hogy . nálunk külföldön az emberek szeretnek élnli”.- Ennek legfőbb okát abban látja, hogy megtanultak hazudni! A hazugság minden cselekedetűiket, életűik minden egyes mozzanatát áthatja. A hazugság teszi elviselhetővé az életet! A szándékos igazmondás egyszerűen nevetséges, azt jelenti, hogy laz illető fittyet hány a legelemibb udvariasságnak. Az igazmondás ritka eseteit a tudomány feljegyzi és számon tiairtja, a társadalom pedig közmagivetéssel sújtja. A hazugság külföldön nemcsak a gyakorlati élet teljes szerkezetét hatja át, hanem laz emberi gondolkodást is. Ebben a vonatkozásban elérték a legmagasabb fokot: „...az elme legtündökletesebb felfedezése, hogy az ember ömmiagámalk is tud hazudni.” A külföldi élet másik .fontos tényezője, hogy minden ember tökéletesm szabad! Például „iá választás szabadsága korlátlan” — mondja G. A. —, bárki lehet gazdag vagy szegény. Kedve szerint. ,,Az embernek elévülhetetlen joga, amelyet társadalmi rendünk tételes törvényekkel biztosát, hogy szabadom választhat jólét & nyomor, vezérség és szolgaság, öröm és szenvedés, sőt tovább megyek. egészség lés betegség között, melyek, úgy mondják, szintén la közérzet fontos alkatelemei.”

G. A. ilyen és hasonló kijelentései iama utalnák, hogy X. világa és a külföld világa egyaránt korlátozza laz embert képességei, Valódi embersége kibontakoztatásában, noha mindkét helyen a legnagyobb szabadságot biztosítják az emberek szám-ára. Igaz, -ennek hiányát -az emberek egyik helyen sem nagyon veszik észre. Ez G. A.-ra is vonatkozik, -akiiben laz idő múláséval egy bizonyos -azonosulási folyamat megy végbe. Maga sem érzékeli, hogy belsőleg fokozatosan lazo- ncsul -azzal a világgal, amely érkezésének első napjaiban fizikai 'és il-elki ellenkezést váltott kíi belőle. Két év elteltével észrevétlenül megváltozott, más emberré lett, „löllke mélyén már nem értette meg, hagy miért kellene innen elmenekülnie”.

Pedig a külső világ egyáltalában nem változott meg, nem lett otthonosabb, sem pedig vigasztalóbb. Mindezt G. A. is jól tudja, látja, érzékeli. Belsőleg mégis fegyverszünetet köt laz eleinte ellenséges világgal. Valójában innen érthető meg a regény -elején. közölt, G. A. általi írt levél tartalma is. Oift azt írja: „Lelhet, hogy ha laz Erzsébet névvel megjelöilt lány már nem él, még egyszer vissza tudok jöninii. De nem hiszem. Odaszoktam már, noha legmélyebb meggyőződésem, hogy iitt, -a imi világunkban hazudni is tisztességesebb, mint otlt igazat mondani”. Az író nem mondja ikd világosan, inkább csak céloz arra, hogy G. A. végül is visszautazott X.-be, s minden valószínűség szerint ott is halt meg. Persze nem sztaibiad megfeledkezni ebben a vonatkozásban arról, bogy G. A. az X.-faali világot inam tudatosan, nem elvi meggyőződéséből választja, hanem kényszerű megszókásból, s nem utolsó sorban Erzsébet miatt. Valódi, tartalmas választási lehetősége egyébként sincs, mivel ta külföld világa, lahannét származik és X. világa vajmi kevéssé különbözik egymástól. A két világ kísérteties hasonlósága szándékolt írói fogás. Déry világosan utal erre, amikor regénye előszavában arról ír, hogy la mű utópisztikus világa szándékoltan egyoldalú, „hiszen a képzelet és a kísérlet szabadabb játéka kedvéért kihagytam belőle a történelem Valóságos ellenállását; a szoaiialiizmust, hogy laminál meggyőzőbben áihráaolhasslam iá rémületemet. Nem azt írtam le tehát, ami lesz -— nem vagyak próféta sem eszemmel, seim észföföttimmiel —, hanem azt, -ami lehetnie, ha az emberiség, egy elmebajos pillanatában, így is kezet emelne önmagára”.

397