Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Kloss Andor: A történelem lehetőségei
A regény iegy későbbi helyén megtudjuk, hogy la Leone nevezetű gyilkos féltékenységből ölte meg iá fiatal férfit. A (bírósági tárgyaláson G. A.-t számtalan meglepetés éiú. Kiderül, (hogy a bíróság tagjiai kivétel nélkül rabok, afciknielk laz Ítélethozatal hallatlan szenvedést 'és bánlatot okoz. Egyszerűen rettegnék az ítéletek kimondásától. Egy idős, sóikat tapasztalt ember azt is elárulja G. A.-nlák, hogy X.^ben iá periek az időik kezdetétől fogvo. tartanak és mind összefüggenek egymással. A bírósági tanácselnök, iá többi között, azt mondja Leonanialk, aki teljesen órtheteiblein módon önmagát kemény szavaikkal vádolja, és vállalja a cselelkie- detéért a teljes felelősséget: „Hogy ön valójiában miit miért tett, lazt éppoly kevéssé tudhatja, mint mi, lalkilk önit el fogjuk ítélni. Die ildomtalan dolog határozott kijelentéseikkel azt a látszatot kelteni, mintha önmagának tartaná fenn a tévedés jogát. Ildomtalan dolog csökkenteni a bíróság illő részesedését la felelősségben.” Az ügyész hasonló hangnemben nyilatkozik. „Köztudomású azonban, s iáiig szükséges imagemilíteniem, hogy a tények — bármiilyen egyértelműen s eUentimondásit nem tűrő határozottsággal szólalnak ás meg — teljességgel alkalmatlanok iámra, hogy iaz igazságügyi eljárásiban felhasználj uik őket.” Később határozottan kijelenti: ,,... a tényekben éppoly kevéssé lehet megbízná, mint az emberi gondolkodásban”. Ez persze a hagyományos emberi gondolkodás számára, mint lamilyen G. A.-é is, felettébb meglepő, különösen,, ha egy ügyész szájából hangzik el. Ezek után Leone ügyvédje nem sok újét mond, amikor kijelenti: „A valóságot nem lehet tetten érni.” A következő mondataiban még radikálisabban fogalmaz: iá valóság „megisimérésének egyetlen megbízható módja, hogy hátat fordítunk neki”. Befejezésül megállapítja: „. ..ia vádlott bűnösségének, illetve ártatlanságának kérdése oly elhanyagolható tényező, amelynek feszegetésével nem óhajtom próbára tenni a bíróság türelmét”. Az idézett kijelentéseknek és az egész helyzetnek az iróniáját fokozza, hogy a tárgyalás során az ás kiderül, hogy ia börtönök kényelmes, lakályosan berendezett intézmények. Amikor G. A. a tárgyalás után meglátogatja az egyik börtönt, nem csalatkozik várakozásában, mert „a börtön mind pompájában, mind kényelmében megközelítette, ha -ugyan nem múlta felül la legelőkelőbb nagyvárosi szállodákat is, pl. a londoni Ritzet vagy a New Yoik-i Wialdorf Astoriát,, amelyeket utazásai során alkalma volt megtekinteni”. A bírósági tárgyalás felidézésénél azért törekedtünk részletesebb ismertetésre, mivel ez ia jelenet érzékletesen mutatja az X.-faen uralkodó állapotokat, emberi viszonyokat, de neon utolsó sorban azért, mert a tárgyalás folyamán hangzik el Leone kijelentése, amelyet G. A.-hoz intéz és amely X. világának belső lényegét is felfedi. Leone haragosan azt mondja: ,,... ön nem érthet meg egy világot, amelyben az emberek szükségleteiket iá szabadságra cserélték be. Meneküljön! Ön nem élhet embereik között, lakik senkiit sem áklarniak semmire sem kényszeríteni, ön nem maradhat meg egy országban, amelyben mindenki számat vet vágyaival, s idejében feiiisimeri fenséges alkonyukat. Nálunk az élet nem bűn, s a halál nem megtorlás a boldogságért.” X. világa tehát a szükségleteik nélküli szabadságé, ahol csák egyetlen bűn létezik: az egyéni szabadság korlátozása. G. A. Leone figyelmeztetése ellenére sem menekül el először X.-ből. Kát clkiból sem. Megismerkedik Erzsébettel, s a hozzá fűződő egyre hevesebb szerelme visszatartja. A második ok talán még ennél liis fontosabb! A „külföld” világa, ©Jhonnan G. A. jött (vagy talán -menéküOit, ezt nem tudni bizonyosan) 396
