Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

annak, aki nem fordít hátat a tsnmészetelvű ábrázolásijaik. Nagy Előd rajziam észrevehető lelkiismeretes, .alapos felkészültsége. Még ha önálló grafikáinak készíti, iákkor sem játszik a vonallal, fölösleges díszítések, sallangok nélkül, tömören rögzíti papírrá a látványt. Egy ökrösszekeret ábrázoló rajzán például egyetlen fölösleges vonal nincs. Niéhány húzással -—• a szakértő bognárt is kielégítő módon — fölvázolja a tengelyt, kerékét, lőcsöt, az egész szekeret. A pár kontúrvonallal jelölt két ökör, iá kocsis és utasa megrajzalásában jelentkezik az a művészi többlet, amely e kis vázlatot önálló alkotássá .avatja. A háttal ülő hallgatag, fásult hajtó, s vele szemben fáradt utasa, az 'egykedvű, lomha ökrök a földről hazatérő mezei munkások műves igényű ábrázolása. A pihenő 'asszonyról készült rajzán ugyancsak észrevesszük az anatómiai igényesség mellett a kifejezésben iá szellemi többletet, pedig szintén csak néhány vonal van a papíron. Művészünk nem korlátozza néhány témára rajzstúdiumait. Mindazt, amit fest, rajzai közt is megtaláljuk. Kertjének részletéről készült, figyelmes alapossággal megrajzolt lapja meseszerű őserdei tájnak tűnik; ezt nem Valamiféle rajzbeli trükkel, egyfajta „művészi átejtéssel” éri el, csak éppen szokatlan szögből, egészen közelről, nagyon realisztikusan vázolja föl ia kis fű- és gaznövé363

NAGY ELŐD: VÁRANDÓS