Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Becht Rezső: Virágportrék (elbeszélés)
BECHT REZSŐ Virágportrék Tavaszi krókusz Nem tudja, hogy csak az élet nyirkos hajnala jutott osztályrészéül. Nem tudja, hogy nemcsak hűvös márciusi napfény van, havas esőbe szürkülő, tűnő öröm cs huzatos április, hanem van bársonymeleg május is, meg illatos június, meg forró nyár. Nem tudja, hogy a fák nemcsak csupasz ágak szövevényei, hanem, zöldlombos, gyümölcstermő lények, hogy más bokor is van, nemcsak az aranysárga Forsythia, hogy más virágtárs is él a földön, nemcsak a hóvirág, a primula, az ibolya... Mindezt nem tudja. Csak azt tudja, hogy március végén feladata van, ragyogósárga vagy lila vagy fehér kötelessége, s azt teljesíti hagymája minden tehetségével. Ha elmondta az előjátékban rövid kis szerepét, lelép a színpadról, visszavonul szűk pincelakásába és átalussza az összes többi felvonást. Nem kell sajnálni. Háromszavas szerepe: „Megjött a tavasz!” többet mond a téltől elgyötört embernek, mint az utána következő tömegjelenetek minden pompája. Lehet, hogy az emberiség is még csak krókuszformáját éli, és egy sok évezredes március viharaiban és gyér napfényében a Tavasz eljövetelét hirdeti, amely után majd eljön az emberiség békességes Nyara, melyet mi emberkró- kuszok még elképzelni sem tudunk. Barkák Türelmetlenségük és kíváncsiságuk határtalan. Bizalmatlanságuk is. Nem bíznak a télben, mert hátha az öregúr hirtelen szenilissé válva, váratlanul átengedné az uralmat a tavasznak. . . Mi lenne, ha ilyenkor nem lennének riadó- készültségben és átaludnák az első langyos tavaszi szellőt?! — Nem, nem és nem! Egy tavasz nélkülünk?! Egy Virágvasárnapja éretlen, fejletlen barkákkal?! Nem és nem! Ha már az a kitüntetés ért, hogy mi képviselhetjük a bibliai pálmaágakat, akkor ennek a díszes hivatalinak terheit is vállalnunk kell... Akkor már inkább januárban kiülünk a bokrunkra, semhogy valaki lelkiismeretlenséggel vádolhasson bennünket! Időnk van bőven, álomszuszékok sem vagyunk, viszont olyan prémesbekecset hordunk, hogy semmiféle fagy sem tud belénk mami... Így aztán a barkák már tél közepén kiülnek a bokor vesszőire. Könnyen megtehetik, mert nemcsak meleg bekecset kaptak a természettől, hanem kényelmes, barnavörösre lakkozott zsöllyéfcet is. Ezeknek mély ölében üldögélnek ráérősen, felcsapják az egérszürke prémgallért, fülükre húzzák a csúcsos prémsüveget és így nézegetnek a téli világba, mindig ugrásra készen, a hidegtől halványpirosra festett arcocskából. 24
