Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Weöres válogatott gyermekversei

A vers hamva itt nem csupán a maíiv gyermek-erotikában. sejlik, hanem a nemek weöresd viszonyának egysoros csattanójában ás. A Tudom én már című ugyancsak minden nő (kicsi, nagy és örök) vonásaiban kutat ingerlőn. A mértani párhuzamosság a szeirlkezat gondolati, grammatikai, képi és zenei vonulatában maga a könnyed eszközű, mesteri mágia. Bgy-egy szó, motívum cseréje elég a három strófa megújuló frisseségéhez, a téma tökéletes újrafogalmazásához, a versfoiytanosság és a meglepetés, az állandó és változó elem muzsikás és láttató egységéhez. Ugyanebbe a iündérien gerjedelmes sorozatba tartozik a Míg lombok közt éj lobog... A oím akér egy romantikus műfo.rdításversé, a szavak szűrt fényeivel és fojtott lágyságával. Az egész vers ^azonban csakhamar a népköltés szürreálisán pajzán hangjába fordul, a második strófa mintha a burnsi „szeűídítás” módján remekelne:

Meglesném én páromat: talán felhőt varrogat — jól tudom, engem vár!

Kényes titkot varrhatott, betette az ablakot, ej de igen nagy kár.

Ezekkel rokonul a Táncol a Hold című is. Még inkább a Holdaskönyv első darabja :

Tűz a házam, ispiláng, hegyes tornya rözseláng.

Piros-sipkás emberke mákot kaszál kertembe’.

Weöres gyermekversed zárt, szekvenoiaszerű szerkezetek. Erre a minden elemében többszörösen, szabályos párhuzamokban és variációkban ismétlődő építkezésre talán a Nap jön című a legtisztább példa. A párhuzamosság és ismétlés- variálás (vagyis a szekvenciaszerűság) alapvető formiaelvvé emelését, a hopkinsi, jakoihsoni tételt (vagy ősköltészerti gyakorlatot?) érjük itt tettein. Szinte megszámlálhatatlan a szekvencián nyugvó haitástányezők száma:

Nap jön a menny hajlatán, arca nyíló tulipán, ő legyen az én anyám, ö legyen az én anyám.

Hold jön a menny hajlatán, húzza fehér égi szán, • ö legyen az én apám, ő legyen az én apám.

Csak a rímekre vonatkoztatva: az egy-iríim végigvonulása, a két strófa rím-párhuzama, a hajlatán főneveimének párhuzama (tulipán, szán), az anyám szó önrims, az apáim szó önríme, az ainyóm-önrím és apáim-önirím párhuzama, a hajlatán (és az egész első sor) teljes megfelelése a Niap és Hold különbség kiemelésével, ellentétével, a második soroknak csak a rím-szófajra korlátozódó rneg286