Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Weöres válogatott gyermekversei
felelése (egyébként nominális-verbális .aEemtébe), az önismétlő 3—4. sorok párhuzama és ellentéte egyszerre, a Nap-Hold sorrend, az anyám^apám sorrend, a Nap-anyám-anyám és Hold-apám-apám sorrend, az ismétlődő részek növekvő felületének párhuzama (előbb egy sor, majd két sor ismétlődik). Ugyanilyen tökéletesen szelkveniaiás szervezésű ia Tudom én már, a Táncnóta és a Hosszú az utca. Még számos versnek fő formáló elve a parale-lizmus, ismétlés (Kert, Tudok száraz ágról, Béka a fa tövén, Három madár, Kanásztánc, A paprikajancsi szerenádja, Itthon-e a gazda? Tillilli-tallalla, Hallod-e feleség, Fadob, fadob, fogj tigrist, Míg lombok közt, Táncol a Hold, Ballada három falevélről, Ezüst pohár- kádat, Keltegető). A weöresi ibiimetriifeus ritmusjáték legivimtuózabb darabja a Robogó szekerek. Látszólag prózavers, valójában ez a kötet legrobcgcibb ritmusú szövege. A Dzsiajiadóva-fordításoikra emlékeztet a ritmus-dobogás. Pedig itt nem Kari lányainak tavaszi táncdobogásia lüktet, hanem vaskos muraközi lódobogás keresztezi a gyermekek „keszekusza mennyei álmát”. A megmértekéit hangsúlyos ütemek szaporázzák ezt a hol nyomasztó, hol éteri vágtát. Pontosan egybeesik a proceleusmaticus (a „futamodi” versláb) és a diaktilus a négy vagy három szótagból álló ütemmel, többnyire konvergáló nyelvtani és versbeli nyomiaté- kokkal, együtt dobbanó ictuscikikal. A weöresi versminimum lényege az, hogy iá tiszarévi korhadt ladikot ösz- szefoltozza az éggel, beleült éti az öreg éjfélt, és a vízözön! bárka élni kezd. Gyermekiké if j itatta a négy sorral. S a versbe akár felnőttek ás beszálühaitmak: „Áll a ladik Tiszarévnél”. (Móra Kiadó, 1973.) CS. NAGY ISTVÁN BEDÖ SÁNDOR: HALAK 287
