Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - MŰELEMZÉS - Pásztor Bertalan: Miért szép Krúdy Gyula "A hídon" című novellája?

SZKOK IVÁN: UTCASEPRŐ got mutatott. Kovács Péterinek sikerült mozdulatokat megrajzolnia. Dinamiku­saik voltak képei. Az idled mezőnylbsin ő és a grafikus Sziráki Endre tűnt érettebb .alkatóinak. Szi ráki Endre két sorozatából, ia Halhatatlan emlék-bői és a Radmótd-versek, illetve iá Radnóti költői, emberi sorsa ihlette rajzóikból mutatott be hármat. A miagyar grafikai iskola újiaibib törekvéseivel, Kondor Béla rajzaival rokon stí­lusú Sziiráki-igraáikálkfoól (többet is érdemes lett volna megmutatni. Ilyen töre­dékesen a Halhatatlan emlék egyik darabja hatott. A Radnóti-soroaat két da­rabja vázlatosnak, elnagyoltnak tűnt. Dekoratávitásáwal keltett feltűnést a csendes, hagyományos képek között Szkok Iván a Babilon-nal és az Utcaseprő-vei. Élénk színekkel hívta fel a fi­gyelmet a festőre fa íkót vegyes technikájú kép. Valóság és vízió, látott és el­képzelt világ bontakozott ki jó ritmusú, plakátszarűen harsány képein. Az újjal próbálkozás tette szimpatikussá Szkok Ivánt. Kovács László hatalmas, világító faltokkal fest iá naív, a gyermeki szemlé­let látásmódjához hasonlóan (Anyám, Hátsó udvariban). Inkább hangulatot, be­nyomást rögzít, sem mint ábrázol. Értetlenül akkor áll képed előtt a szemlélő, ha a oímékinidk megfelelő konkrét valósághoz méri az alkotást. Ha még nem ds tisztán, de a színek nyelvén, festői nyelven próbál saját világot teremteni Ko­vács László. Szabó Edit két kisplasztikája közül a Ballada címet viselő fafaragás sike­rült hatásosra. A szépen megmunkált anyag nemességet ad a Ballada nőalak­jának. A másik szdbrász Szalbó Gábor portréja és csikója nem jobb és nem rosszabb a képcsarnokban vásárolható áruknál. Bikácsi Daniella képeinek a lila és a zöld színek kölcsönöztek „eredetiséget”. Témái nem újaik (Délután, Úton), színezés! technikája nem vonzó. Viszont igen jól rajzol. Erről a Délután fekvő nőalakja tanúskodott leginkább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom