Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Holdosi József: Rég szóltam anyámról (vers)
Amíg én a darazsakat, margarétát, bogáncsot, folyót kérdeztem a szerelemről Társaim nemi-illatú parkokban döntötték fának a ma-még tied vagyok lányokat Én is feléjük tartottam Akkor még tizennégy éves voltam Ó drága megriadt-táltos éveim ma már nem felelnek nekem a darazsak a margaréta, a bogáncs, a folyó csak drága súlya hitemnek húzza egyre üres zsebemet. Rég szóltam anyámról hosszú nekikeseredett mondatok ültették fekete-trónra árnyak mellé aztán távol kerültem tőle s éreztem mozdulataiból többé szeretőt-nem váró húsából élek feledni akartam a térdére roggyant öreg házat félelmét az esőtől amely patakokban bújt be a kémény mellett mindig becsapva a falakat hogy ő a megváltó a fáradt két-lépés udvart ahol még a zöldség sem termett meg csak egy-két tántoríthatatlan dália ismerkedett évek óta újra meg újra a széllel s anyám magányával huszonegy éves vagyok párzó-szemekkel lányok hívnak beat-zenekarok üvöltő extázisa szédít két pillanat közt felmérem magam társaim s érteni kezdem anyám magányát a térdére roggyant öreg házat félelmét az esőtől a fáradt két-lépés udvart a tántoríthatatlan dáliákat apám halálból visszalopott arcát az anyám arcára formálódott szentképeke Rég szóltam anyámról a lépések egyre közelebb érnek hozzám .
