Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
Király: Igazságok azok számára, latoik íbisznek benne. Az ón számomra nem igazságok. Az ón számommá (az élieit az igazság, >az, hogy kíváriliák téged, bogy veled szeretkezzek. Az .igazságot mindig magúinkhoz kiéli szabni. Az a jó, lairni csakugyan jó, ami az embert felüdáti. Lukrécia: De engem az raeim üdít fel. Király: Hazudsz és áltatod magad, Lukrécia. Az ember ia maga emibeirsé- géból él. Akinek nincs, az csak éldegél. S lehet (annak embersége, [akinek minden lépését előre ki lehet számítani? Akiről tudni lehelt, hogy ha csábítják, ellenáll, hogy... Lukrécia: Hagyd, nem érsz el több eredményt így sem, iákkor sam, ha be lákarod bizonyítaná, hogy a soms igazságtalan hozzám. Én elégedett vagyok. Király: Áltatod magad, Lukrécia! Nem érzed annak iaz izgalmát, hogy itt ülőik veled szemben? A szemérmetlenség izgalmát? Hogy az első mondat után tudtuk mind a ketten: ón téged lakarilak. Mindéin dolognak van egy meztelen, őszinte formája: a dolog önmagáért. Az ölelkezés öinmia- gáérlt. Az ia bajod, Lukrécia, hogy te túl okos vagy és mindezt tudod is. Téged nem óv meg a bütaságod. Lukrécia: Feleslegesen beszélsz. Király: Ez ia visszautasítás már nem hangzott őszintén. Ez már olyan volt, mint lámáikor az ember a szavaikba kapaszkodik, imáikor la már kimondott szavaikra bízza magát... Nem mer újlat választani, hált kitart a már kimondott mellett... pedig nem bánná már, ha nem kérdeznék tovább. Igaz? Lukrécia: Nem igaz. Király: De igaz. Csák nem akarod, hogy 'én győzzelek meg... Ej, ej, talán, ha kevesebbet beszéltem volna, rég meggyőzlek... Lukrécia: Lovagolj vissza a táborba. Király: Azt nem. Lukrécia: Tudom, vannak eseteik, mikor könnyebb laz embernek, ha hagyja, hogy levegyék a lábáról.. . mégis azt mondám, nem szeretném ha mariadnál. Király: És amikor elmegyek, nem fogod sajnálni? Utániam nézel majd, hallod la lódobogást, egyedül leszel, kinyújtóztatod a karod és elfog valami testi vágy... Lukrécia: Menj el! Király: Látod, ez a különbség köztem >és a többi ember közt, én tudom, hogy megbánnám később, ha nem tenném meg. Tudom, hogy tegfcíno- sablban tazofc a mulasztások hiányoznak, amiket szent magiaimiagávál szemben követ el iaz emlber. Lukrécia: A rosszra való kísértés — tudom, erős. Nehéz lellenállni. A pillanatért viszont kár későbbi bajokat felvenni. Király: De hát ez nem logika kérdése. Lukrécia: Mégis úgy beszélünk iróla mindketten, mintha az lenne. Király: Ügy. Mert nem azt akarom, hogy pillanatnyi vágyból légy az enyém. Annak az [izgalmából, hogy önmagáért laz ölelkezéfSápt teszed. (leül Lukrécia mellé, elkezdi simogatni) .. .aZbán (gondolj arxta ás, milyen ostoba lennél, ha makacsságból nem engednél. .. 205
