Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
Lukrécia: (elmegy tőle) Felesleges fáradtság. Király: Milyen kellemes itt melletted (Lukréciához megy, megfogja) Hiszen a hajlandóság megvan [benned. Ne... Ne szólj! Csak hallgass! Lukrécia: (kibontakozni igyekszik) Nem... nem... engedj! Király: Nem engedlek! Miért engedjelek? Tudod mi laz erőszak? Lukrécia: Erőszakot akarsz? Hitvány király vagy, az erőszak iaz országúti rablók erénye. Király: Ö, az sem megvetendő. Az országúti rablók legtöbbször soklkal inkább mesterei a szerelemnek, mint a római polgárok. És az országúti rablók legalább őszinték. Ne feledd, Van az erőszaknak vonzereje is. Lukrécia: Eressz! Király: Most már nem! Lukrécia: Sikoltok! Bekiabálom a szolgáikat. Király: S az jobb lesz? [Nem zavar majd ? Megtudja Brutus, megtudják iá szolgák. Suttognak majd: könnyű iaz- Zäl erőszakoskodni, lafcinek kedve van hozzá. Meg aztán, nem adtál-e oikoit, kérdezgetik majd. Lukrécia: Eressz! Király: Most már nem. Tíz perccel ezelőtt talán még elmentem volna. Akkor még te voltál fölényben. Most — nincs más választásod, Lukrécia, csak én! Elárultad, hogy csak gyávaságból nem mersz az enyém lenini. % nekem annyi elég! És most válassz: milyen erőszakot lákairsz? Pici lábaid csókolgassam, míg leveted a peplumodat, vagy erőszakosan leteperje- lek, vagy mondjam azt, hogy szeszélyből kívántalak meg, mert az erényes nőt akartam bepiszkolód. Mondhatók akármit, amit kívánsz, Lukrécia, most már (akármit. Válassz! Én már akkor választottam a lehetőségék közül, lamiikor azt választottam, hogy visszafordultam, mert kellesz nekem. Lukrécia: (nyüszörgő hangon, mert a Király szorosan fogva tartja) Aljas... jaaj... Király: (nevetve) Aljas vagyok, ha akarod... olyan, hogy borzomgsz tőlem. .. (Sötétség borul rájuk. Mire kivilágosodik egy kicsit, a kereveten már csak Lukrécia van, majd ő is kivánszorog a színről. A színpad előtere világosodik meg. Két őr áll dárdával.) I. őr: Állj, ki vagy? Brutus: (lép a színre Quintusszal) Éppen itt őrzitek a tábort, ahol a római bejárat van?! II. őr: Ne mocöanijiatdk! Jupiterre nem vicceltünk! Állj, ki vagy? Quintus: (nevetve) Ostobáik, nem ismertek meg? I. őr: (felismeri) A oentutráo! (leereszti a kardját) Azt hittük, a rutukusck. Quintus: Fickó, imént hagytad el az őrhelyedéit? Karábahúzassalak? I. őr: Ne uram, bocsáss meg. Brutus: Míg idáig értünk éppen tizenheten állítottak meg a jelszót kérdezve. Menjetek odia őrködni, iahoil a rutulusdk akarnak betömi. De ugye féltek, kutyák! 206
