Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
Quintus: Ingyen nem mondhatjuk el. Lukrécia: Ingyen nem? Gondoljátok, hogy aranyira érdekel, még adok is érte valamit? Király: Én elmondom ingyen is. Bru- tusszal fogadtunk, milyenek a romjai nők. Én, mint mindig, átkozott rossz véleménnyel voltam róluk. Azt mondtam, bogy keresik iá vigasztalást férjülk távolié tébem. Lukrécia: Ez rossz vélemény? Attól függ, ki mondja. Ha Brutus .mondaná, vagy én, iákikor rossz vélemény lenne. De ezt te nem rosszallással mondtad! Ha nem csalódom: megértéssel ? Király: Nem éppen, de mondtam. Brutus erősködött, hogy vannak kivételek — nem sánták és púposak, ahogy én közbevetattem — banem szépek és mégis erényesek. A törté- ruet fioilytatását tudod: idejöttünk, hogy megnézzük Róma legerénye- sabb asszonyát és rá ürítsük ezt a poharat, (felemeli poharát és iszik) Ki is tüntetlek majd királyi érdemrenddel, fényes komédiák közt akasztom majd iá nyakadra a Fórumon. Lássa Róma, hogy megbecsüljük a polgári erényeiket. Bi utus: Ami nyilván csak ürügy az ivásra, hiszen a király igazán nincs meghatva a római polgár-erényektől. Lukrécia: (nevetve) Az nem baj, de tudja, hogy az illem szerint .ez a kötelező. Király: Ö, nemcsak az illem miatt. El nem tudjátok képzelni mennyire hasznos egy királynak, ha időnként a polgároknak tetsző cselekedetekre ragadtatja magát. Ünnepélyes alkalmakkor ki tüntetem iá kilenogyenme- kes családanyákat, én mondok ünnepi beszédet, ha egy szenátor betöltötte szolgálatának ötvenedik évét és tisztességben megőszült; én háborodom fel és királyi leiratban ón bélyegezem meg azt a tisztviselőit, iáik! hivatali idő alatt és hivatali kocsival nőket kocsikáztat a tengerpartra. Brutus: Szóval hivatalból csupa olyat kell dicsérned, larrait nem csinálsz, és elítélned, amit mindig szívesen teszel. Nem is olyan egyszerű dolog királynak lenni. Király: Ez az eset más. Most azt akarom, hogy Lukrécia örüljön, mosolyogjon, mert úgy szebb, s azért mondom: Minerva ékesítse fel ia legszebb és legerényesebb római hölgyet. Lukrécia: Köszönöm. S most mit tegyek még? Király: Quintus, segíts. Mit kívánhatunk még? Quintus: A kívánság már egyéni ügy. Hogy te mit kívánsz, azt nem tudom. Hogy én mit kívánok, azt Brutus ölőtt nem merem elmondani. Brutus: Ha akarod, kimegyek, csakugyan. Quintus: Azt mondom, ne játssz Brutus, az ördöggel. Mondtam már, ugye, hogy a túlzott bizalom néha sértő a nőkre. Lukrécia, téged nem bosszant, hogy Brutus ennyire bízik benned? Ugye nincs kétséged, hogy téged kívánlak. Király: Ejha, a fickó kimondta, (amire én gondoltam. Lukrécia: Az iilyan udvarlások ismertetőjele mindig iaz, ihogy a nyilvánosság védettsége álatt folynak. Tetsák nekem, hogy tetszem nektek. így veszélytelenebb. Akár élcelődésnek is 199
