Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
Király: Az nem lehet, mert nemcsak erényes, hlainem szép is. A szép persze erotikus vonatkozásban értendő. Másként nem sóik értelme van, ugyanis. Szóval: ez iá nő kell nekem. Quintus: Reménytelen eset, királyom. Afféle intellektuálisan erényes Minerva. Akinek laz okoz komoly gyönyört, ha minden esetben felül tud kerekedni a kísértéseken. Sókkal nagyobb öröm néki az ilyen győzelem, miint az, ha -engedi magát elcsábítaná. Király: No, az ilyenben én nem hiszek. Quintus: Királyom, ne tlégy hencegős isfoolásftiú, hiszen jód tudod, hogy ilyenek vannak. Nem sokan, de vannak. Király: Vianmak, persze. De ezek vagy hidegek, vagy csak pózolnak. Módszer kérdésié az egész. Akár erényes, akár hideg, mindnek emberére keli akadnia. Quintus: No, ebiben meg én nem hiszek. Király: Fogadjunk? Quintus: Csak nem Lukréciára? Király: Éppen rá! Vagy iazt hiszed, hogy én valóban csak faléből-hiamma- dá'ból tudok léha lenni, ahogy Brutus mondta? Bár én szabadnak mondanám, nem léhának. S így szabad tudok lenni ahhoz, amit mag akarók csinálni. Quintus: Fogadhatunk. Bár az előbb már vesztettél egy fogadást. Király: Vesztettem, persze. Így jár, aki nőikre -tesz. De most saját magamra teszek. És jegyezd meg, Publius, ón nem azért vágyóik Róma királya, mert az apám is az volt. Ettől még nyugodtan lehetnék kivert kutya -az árokparton. Azért, mert én Vagyok iá lagkülönb Rómában. Tudja ezt szegény Brutus is, aki azt hiszi, -hogy végre fölülmúlhatott valamiben, (nevet) De ezt nem hagyhatom s-ofkáig. Már csiafc azért is fogadunik. Quintus: Tartom. Vigyázz, jönnek! (Lukrécia érkezik Brutusszal. Lukrécia fiatal, csinos nő, egyszerűen öltözve. Mosolytalan, komoly, de barátságos. Figyelmesen néz a beszélőkre, a szája körül játszadozik egy kis megvetés.) Lukrécia: 0, nagy megtiszteltetés, hogy Róma nagy királya lis szerény házunkhoz érkezett. Király: Ne fogadj, mint királyt, Lukrécia. Mint vendéget. Jobb szeretem, ha nem királyiként tisztelnek, akkor jobban érzik környezetemben magukat -az emberek. Lukrécia: Persze ez ia gyengeség jele. Király: Gyengeség? Miféle gyengeség? Lukrécia: Mert királynak lenni elég kevés lahhoz -képest, hogy az ember bűbájos, a nép kedvenoe, híres lovag és közvetlenül csevegő férfiú is lehet. Ilyennek lenni nagyobb dolog, s ite azt szeretnéd, ha ezt a -nagyobbat tisztelik -benned. De hát én csak maradók a királyi címzésnél. Ne feledd, ón iis hiú vágyók-, mint mind-en római -asszony, akinek portáját a király látogatta meg. Sőt ólyain jól érezte magát, hogy vendégül maradt. Remélem, sokáig. Király: Bravó, remekeltél, Lukrécia. Brutps nem hiába hencegett velled — immár másodszor. Lukrécia: És mit hencegett? 198
