Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
Brutus: (sértett önérzettel) Az én házam minidig ilyen fesz, iránit most, és a feleségeim a fanáasszQnydkfeal dolgozik, míg ón távol vagyok. Quintus: Ez sziáp szónolkiliat volt, ugye királycim, igyunk! Brutus: (tölt mindenkinek, de ő maga csak tartja a poharát, nem iszik) Király: (köszöntésre emeli poharát) Ünnepeljük a -polgára -erényeket! Tisztemhez -ez -illik. Persze, mint vesztes 'bosszankodom, de minit király és vendég a legerényeisehb római nő házában — -felköszöntöm -a ház asszonyát. De nem teszem addig — Jupiterre nem —, imág maga is mag nem jelenik személyesen. Brutus, ne fossz meg -ebtől laz élvezettől -engem és ne foszd meg Lukréciát sem. Elvégre ünnepelni akarjuk! Quintus: Ügy van! Brutus, légy serény, mint jó alattvalóhoz, jó házigazdához -és jó férjhez ill-ik — szaladj és szállítsd a nőt. Ha profán lettem voCtna, bocsánat. Brutus: Nevetséges. Azzal ünnepeljük, aminek megvetésével érdemelte ki az ünneplést? Király: N-am értem -ezt a klasszikus h-anghordozást, Brutus. Mondd öl emíberi nyelvein, hogy ez mit akar jeleníteni? Brutus: Lukréciát ünnepelni takarjátok, mert szőtt rés ifonit, nem pedig ivott. És -mivel akarjátok ünnepelni? Alapos iváss-al. Király: Ügy látszik nem tudod, hogy ez már örök idő őtia így van mindenütt. Aki tisztességes, tehát nem lop —- jutalmul magas állami hivatalt kap, ojttt nyugodtan lophat. Aki életében -megvetette -a hivalkodást -és -a test örömeit, -az isteneik vendége lesz az Olympuson — ahol tudnivaló, vlagy -legalábbis hiiirunivaló, -minden földi fogaimat meghaladó ikéjelgés- iban élnek ásteineáink. Az érdem elveszi jutalmát, s a jutalom rendesen visszaüt -az órdemszarzőre, így teszi (nevetségessé -azt, -ami laz -erkölcsben hamis. Hadd jöjjön tehát Lukrécia, emeljem poharam la legszebb és lag- erónyesebb róma-i tasszonyirla. (iszik) Brutus: N-em, mám. N-agyan csodálkozna Lukrécia, ha ünnepéinek, amit ő tenmieszeibesnek Itart. Ha -azért ünnepelnétek, hogy ő olyan, -amilyen természetétől fogva. Quintus: Hiszem ez -mindig így van! Vagy italán -azért ünnepeljünk valakit, mert nem olyan amiilyen? Király: Hiszen ez is gyakran előfordul — rés éppen -ez a baj. A csalót ünnepeljük, ha éppen nem csal véletlenül. U-gye -ez nem helyes, Brutus, ezt te ils elismered. Kérlek hát. . . Quintus: Ne feledd, -királyod kérése -parancs. Ha ünnepelni -akar, akkor is. Király: Szó sincs róla... csak -kérem. .. De úgy látom, hogy Lukrécia SZQvése-fonása nem egészen hűen fejezi ki a házi viszonyokat. A ház ura és parancsolój,a mégsem -mer mindent úgy csinálni, ahogy szeretné. Brutus: Ugyan, ne hecoöl-ődj! Ezt honnan veszed? Király: Csak úgy -gondolom. Quintus: Ne félj, igyekszünk^jóimként viselkedni. Csendesek leszünk és szerények. Brutus: lehettek bármilyenek. Ahogy ón -eltűröm és ahogy én is aSak kívülállóként figyelem mindazt, 196
