Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZEMLE - Mátyás István: Petőfi magyarórán
Petőfi magyarórán- Szabó István könyve a Veszprém megyei Pedagógiai Kiskönyvtár sorozatban Minden hivatás szolgálat, ha komolyan veszik. Ez jutott eszembe, amikor átnéztem a Veszprém megyei Pedagógiai Kiskönyvtár eddig megjelent első öt kötetét. Ezek a könyvek ugyanis, mint látni fogjuk, a tanári hivatás szolgálat jellegét hangsúlyozzák, a szó legnemesebb értelmében véve. Szolgálat a művelődés ügye iránt, az ifjúság iránt, az ember iránt. Ez a kiskönyvtár-sorozat a Veszprém megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Magyar pedagógiai Társaság Veszprém megyei Tagozata kiadásában jelenik meg, a Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központ gondozásában, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár sokszorosító üzemében előállítva (sajnos csak néhány száz példányban), Fonay Tibornak, mint a sorozat felelős szerkesztőjének az irányításával. Kérem az olvasót, ne ijedjen meg a sok névtől, mindazok, akiket — ide értve a szerveket, intézményeket is — most felsoroltam, megérdemlik, hogy e helyen is említsük nevüket, mert e sorozat közreadásával felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a megye tanárainak, rajtuk keresztül a diákoknak, így végső soron mindannyiunknak. Milyen munkák kerültek, és kerülnek még, ebbe a sorozatba? Fonay Tibor írja: „A sorozattal célunk a megyei pedagógiai közvélemény tájékoztatása, megyei kezdeményezések, pályázatok közkinccsé tétele”, Az első kötet Egerszegi Ferenc munkája, címe: Partnerünk, a család. A második Varga Béla Társadalom és művelődés című könyve. Harmadikként egy gyűjteményes kötet jelent meg, Tanulmányok a kisegítő iskolai nevelés köréből címmel. A negyedik kötetben Bakó Ferenc Világnézet és erkölcs-nevelés című műve kapott helyet, az ötödik pedig Szabó Istvánnak, a pápai gimnázium tanárának Petőfi magyarórán című tanulmánya. (Erről szólok majd részletesebben ebben az írásban.) A sorozat további tervében szerepel még egy Óvoda- pedagógiai tanulmányok című hamarosan megjelenő kötet, ezt követi a Programozott oktatás Veszprém megyében című könyv, illetve egy verselemzési kötet. Később majd Alkotó pedagógusok címmel részletek jelennek meg nyugdíjas tanárok önéletrajzi írásaiból. Előkészület alatt van egy felnőttoktatásról szóló kötet is, valamint egy másik a pedagógusok önképzéséről. S most nézzük Szabó István Petőfi magyarórán című könyvét, amely mint tanulmány, első díjat nyert a „Hogyan tudom Petőfi eszmevilágát, költészetét közel vinni tanulóimhoz” címmel a középiskolai tanároknak kiírt országos pályázaton. Szabó István az 1971/72-es tanévben nemcsak magyartanára volt a Il/a fizikai szakosított tantervű osztálynak a pápai Türr István Gimnáziumban, hanem osztályfőnöke is. Módszerét itt kísérletezte ki, tapasztalatai innen származnak. (Figyeljünk arra, hogy nem humán beállítottságú osztályról van szó, tehát a nehezebb utat választotta! Eredményei így még biztatóbbak.) Már az előszóból érződik, hogy nem egyszerűen módszertani „leíró” munkát kapunk, hanem olyan dolgozatot, amely az egyetemes egészbe ágyazva tud szólni a témáról. A legfontosabb kiindulási alapja Szabó Istvánnak: „Petőfivel szembenézni mindig is szigorú önvizsgálatot jelentett, s azt jelent ma is.” (7. o.) Ezt fogalmazza meg más szavakkal akkor is, amikor irodalomtanári módszereiről beszél: „... az irodalom elsősorban önismeret — önismeret mind egyéni, mind társadalmi méretekben”. Ennek a felfogásnak az eredményeképpen lehetett Petőfi-tanítása is sikeres, ha ezzel a szóval arra akarunk utalni, hogy értelmes, a diákok egyéniségét kiteljesítő, helyüket és szerepüket a mai világban tisztázó. Szabó István először a megkérdezett gimnazistákban és tanártársaiban élő Petőfi-kép jellemzőiről szól, amelyekből kiderül, hogy a költőt sokan nem értik, több megkérdezettől „távol áll”, „elavult”. Ezután leírja, hogyan készítette elő ő az osztályt Petőfi befogadására, s hogyan tanította a diákoknak a költő életét és életművét. 186