Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZEMLE - Káldi János: Fazekas László: Sziklaösvény
sa vagy színpadra szánt átírásának áHíitóüiagos kényszere azt bizonyíth-aítja, hogy Madách Imre végül is eredetibb, mélyebb széliem és művészibb lalikotó, minit „sokan” ma vélik vagy vélelmezték a múltban. A Tragédia kéziratának haisommás-kiiadása végire az átlagos olvasó előtt is bizonyítja, hogy minden mende-mondától fúg>géÜeaül Arany János javításai hol voltak szükségesek és hol fölöslegesek,, továbbá a köztudatban egyesiek által néki tulajdonított ,,jabbításdk’’-maik nyoma sincsen laz eredeti kéziraton. E kiadás ugyanis a nyomdái kéziratot ismétli, jól kivehetők rajta az Arany-féle változtatások. Helyénvaló emléket állított .akadémiánk e hlasanimás-kiadás|sial Madách szellemének. A mai, irodlallmian tájékozottiább olvasóközönség végül is mega ítélhet a Tragédia vitatott tiszta stílusértókei tekintetében. Egy rövidre fogott függelék' az olvasó ©nemű érdeklődését jól kielégíti, ebben Horváth Károly Arany János javításait kiemelve megismétli. Az ünnepi év harmadik emlékművének maradandó munkálata még folytatódik az MTA Nye&vtudományi Intézetében. Ott készül ugyanis — nyilván nemsokára befejeződik — „Az ember tragédiája” szókészletének gépi adaitföldolgo- zásia, osztályozása, a szóelőfordulások (adatgyűjtése, biztosan döntő .adatarányokat, nem várt meglepetéseket szolgáltat majd e műszaki eljárással végzett nyilvántartás közzététele. Szabó József már eddig megállapította: a Tragédia négy- ezeregyszáznegyvenegy sor, hairminonégyezer-hatszázhúsz szó, százhatvanezer- huszomnyolc betű terjedelmű. A gépi adatok ezt az átfogó összesítést fogják elemi .részeire bontani, szó-, betű egyöntetűségeit részletezni. A jelzett bármajs emlék hivatott egy újabb, telj>esebb, értőbb, mélyebb, őszintébb Tragedia^szemMLet meggyökereztetésére, és főként általánosabban hirdeti ország-világ előtt: Madách Imre változtaitlbateUlanul niaigy értéke irodal- munkmalk. PAKU IMRE Fazekas László: Sziklaösvény Fazekas László 1924-ben született Pápán, tehát éppen jubileumot ünnepel, fél évszázad van mögötte. Élete, pályája azonban úgy alakult, hogy nem tartozik a „sok-könyves írók” táborába, hanem azokéba a negyvenöt-ötvenöt évesekébe — számosán vannak ilyenek —, akik az utóbbi években jelentkeztek első, második, esetleg harmadik könyvükkel. Viszonylagosan ritkán publikál költeményt, neve nem tartozik a futó nevek közé, pedig kétséget kizáróan tehetséges, jó költő, aki messzemenően megérdemli a ráfigyelést, hiszen szép szavaiban komoly érték, magvas tartalom van. Első kötete, a lírai fogantatású prózakötet, A megvallatott gyerekkor 1965-ben jelent meg, első verseskötete — a csaknem harminc év válogatott verseit összefoglaló Éjféli nap — pedig 1967-ben látott napvilágot. A most megjelent Sziklaösvény című kiadvány tehát a harmadik könyve. Mit talál a kritikus a Sziklaösvény című kötetben? Egy folyton tűnődő, elmélkedő költő erősen gondolati-fogalmi jellegű verseit. A gondolatiság mögött egy sokat átélt-tapasztalt embert látunk, aki ugyan nem mond le a világ „megváltásáról” (tudja, hogy ezt a költő nem teheti), de azt is tudja, hogy a „megváltás” szinte sziszifuszi munka, az előrehaladás lassú; évezredek nekifeszülése, áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy a ma valósága olyan legyen, amilyen. Fazekas szerint jobb és szebb is lehetne. S szebb lehetne — mint amilyen — az emberi sors is! Ebből a vélekedésből folyik, hogy bizonyos kesernyésség jellemzi számos költeményét. Csak egyből idézünk: 184
