Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZEMLE - Takács Péter: Sütő András: Istenek és falovacskák
Majd Mohács csak kezdete volt az irtózatos vérveszteségnek. Bizonyos W,inkier úr (statisztikát is készített ériről. Száimítása szeriint az első világháborúig bezárólag 'ezer főnyi felnőtt magyarból 187 az elesettek számla; ha illő kegyelettel eltekintünk az inkák vagy -az indiánok sorsától, ez a szám állítólag világcsúcs”, így is megsaj dúlhat a történelem „kegyes játékait” szemlélő idegrendszere. Ilyen statisztikai adatok biztatják Sütőt gondolati játékra, mély „a múltra nézve mit sem ér, de jelen s jövő érdekében engedjük iáit magunkat a káiprázatniak: vajon mólként alakul a sorsunk, ha magyarok, románok, szerbek, bolgárok, albánok összefogása a nándorfehérvári feholbbainás soirozataiban szilárdul meg százados időkre! Ha a közös bajban elcsitulnak, sőt jogaikra lelnek la különbözőségek, oly rengeteg későbbi orvütés indítékai; a szívós természetűek-, ia hetedizigle-n mérgezők”. Közép-európai kis népeik együttélésének ilyen gondíjiai foglalkoztatják Sütő Andrást nemcsak iákkor, ha történelEimről szól, ákfcor fe, ha a jelen, tartalmait faggatja. Tudja-, hogy a „(sorsközösség... nemcsak múlt: jelen is. Mégpedig nagyrészt nem tamás tánc, hanem küzdelem”, s ha -énről -akarunk igazat fogalmazni,,,-alább kell száMlanunk -a költői szándékkal, az-együttélés mélyebb — tehát kockázatosabb áramlataiba. Oda, lahol nem énekelik, hanem élik, a bőrükkel hordják ezt a valóságot..., ahol iá szavak meghalnak emberi — közösségi fedezet nélkül”. Az „ölelkező párhuzamokat” keresi szüntelenül: Dózsa példáját, -a Gábor Áront kísérő 125 háiromszékii harang döndüliését tartja imái nemzedékék fül- és szem-közeiébe, mert meg van győződve róla, hogy a közép- európai nópék közös gondja volt, hogyan hosszabbítsák meg „mag'ukiai az időben” -történelmük, „sorsuk hatalmas fűnyíró ollói alatt”. V-alam-eranyiünk közös feladatát határozza meg, -amikor az irodalom hivatásáról, az írók felelősségéről töpreng: „úgy oseHekedj-ünk, hogy megmaradjunk” magyarok, románok szerbek, Ibolgánok... Ráadás mindenre, hogy az -egyén számára ip van -mondanivalója Sütő Andrásnak. Tamási Áronnal ismétli kórusban -az -örök kérdésre — miért vagyunk a világon? — -a választ: „azért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Otthon s önmagunkkal azonosak”. TAKÁCS PETER DEKKO VITS GYULA: LOVAKAT VEZETŐ FÉRFI (1920) 180
