Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZEMLE - Paku Imre: Simon István: A magyar irodalom
Simon István: A magyar irodalom Irodalmunk uralkodó jellege szerint — története egész folyamán — sansiiroda- ioim. Térben, időben n nemzetsors úgy élteti, díszíti, fenségesíiti, tartja fönn, ahogyan a tan ószálak egy díszesen omló függönyanyagníak ibársonyos nemességét, redőződő finomságát kiemelik. Kevés, kivételesem szerencsés korszak szabadíthatja meg irodalmunkat a különleges magyar sonsmlak kifejezésétől, irányításától meg hordozásától. Földrajzi hélyzet, történelmi adottság, társadalmi tényezők alakító hatása nyomán a magyar szó művésze aligha mellőzhette, kerülhette meg a hazai szegénység egykorú állapotának megörökítését. Közvetve vagy közvetlenül .a nép sorsa belehelyezkedett, szinte ibeleroibbant gyakrabban, irodalmunk mindenkori feladatai sorába. Nem kivétel ez :alál ,az egyes ízlépáramilartok irodalma sem, mint aminő a főúri barokk, a játszi rokokó vagy éppen a polgári biedermeier irodalma sem. A realizmus meg a naturalizmus egyenesen a népi sors irányzata nálunk. A nép „szent” joga — a pzegányember nevezetes igaza — mozgósító erőként teremtett hatalmas, szókimondó műfajokat: koronként színtérre szólított lángelméket, s mindenkori tehetségeket emelt föl megtartó, maradandó színvonalra. ' Egyáltalán nem egyoldalú, szűkített szemlélet irodalmunk múltjának Vezérelvéül állítani iá népieégmek kiemelt szerepét, meghatározó jelentőségét, főként irodalmi s aztán politikai jelentőségű ez a csaknem nyolc évszázados, érzékelhető jellemvonás. Irodalmunk e főfeladata három nagyobb fogalmi körben jelentkezett a fejlődés, kor- vagy irányváltás folyamán, nevezetesen a mindenkori haza, a létében folyvást fenyeigefett nép-nemzet és laz egykorú társadalmi tagolódás ingadozása meg annak vagyoni aránytalan, megoszlása. Valamennyi mint egy-egy korszak megvalósítandó eszmeisége lendítette, színezte, változtatta író- ink-iköltőink magatartását, művészi megnyilatkozását. „Európa közepén — mondja összegezésként Simon István —- a hadiak és eszmék útjának nagy keresztezés! pontiján irodalmunk nagyságai és jelesei mindig hivatásuk magaslatán voltak..A hivatás magaslata: a mindenkori jelen bírálata, az egykori múlt példája, a sorsoldó jövő emelkedő útjának építése, hatályos biztosítása, külön-külön egy-tegy olyan hjatásltényező, ami nélkül a magyar író-költő korszakos egyénisége .mindmáig ki nem bontakozhatott. Simon István kiváló műve nem irodalomtörténet e fogalom szokásos értelmezése szerint, hanem jellemrajz, jiellegkieresése a kiváló egyéniségeknek, ezért szemlélete végighalad irodalmunk múltján. Az írásművészet időnkénti megnyóllatkozás- módjiadt már csak azért sem mellőzheti, mivel egy fejlődésfolyamatban keresi és mutatja meg azokat a nagyokat és jeleseket, akiket a ma elődeinek tekinthet. A megvalósult eszmeiség képviselői — ilyenek elsősorban a szegényember igazának a szószólói — a múlt küzdelmeinek ismerete nélkül, ingatag talajon állanának a jelen feladatainak 'megoldása közben. Minden emberi haladás a múlt tanulságain alapszik. A megvalósítandó osztálynélküli társadalomnak történetesen az egykori osztályban; példaiadásai, laz efszmélkedés segítő, építő elemei. Mindezeket rendszerbe a tudományos szocializmus tanításai foghatják, a lelkiségeket az irodalom fejezi ki. Kiváló szerzőnk számtalan útón-módón közelíti meg a ma kívánt példákat, találja meg jelenlegi eszmélkedésümknek múltbeli 181
