Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Baráti Z. Lóránt: Hazafelé (vers) - Tönköl József: Békíts meg (vers)
BARÁTI Z. LÓRÁNT Az éjszaka tetején lebegő hold most a szikrát-nyögő mozdony kéményére száll, és lelapul a földre a pocok, s egér, és megannyi sárga kukoricaszár. Hazafelé A vagon súlyos füsttel, tűnődő szavakkal, nehéz sorsokkal megtelik, az ölekben már megbékélt öklök, és batyuk nyugszanak reggelig. Parasztasszonyok kék kötényére rögök emléke, munka harmata tapad — már megfontoltan, mint kapák a földet, rágják a falatokat. . . A megérkező, kinek a messzeség intett búcsút fénylő szeleivel — most ébred álmából; a föld, az otthon nehéz szavára figyel. Szürke füst leng a homály szélén. Kint a rögök üzenete száll. Sápadt mosollyal néz a vonat után a górékba-rakott kukoricaszár. TÖNKÖL JÓZSEF békíts meg gyere pásztorok serkentő csillaga szomogyalatti szombat bontószék-éjszakám tokás álmaival zsíros kalapéi vindőiddel gyere banyakemence süss langalót édes zsombor szórj szárnyamra lisztet bújtass el vételik bújtass el ünneplős ágy kurugla szólj hozzám ismerős nyelven pemet söpörj ágyamba kócos fosztást csípő vas tépd ki szegfű hajamat átkozz meg négypados telázsi fuss csikósporhelt táltosom tél háta mondj el mindent gyere nehéz lábú csillag békíts meg sírógörcs
