Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - Király Imre: Vasporos föld (vers)
KIRÁLY IMRE Vasporos föld Adtál jövőt! Mintha ezerévnyi múltunkból sodort volna valami megfoghatatlan villanás egy parazsat, mely Dózsa trónjától szökött ide, lobbant az értelem s magunknak megszülettünk. Ne takarjuk hát el szemünket, mikor dohos lépcsőházakat robbant a fény! Vakuljanak a tétova keresők. Fényes szellőktől fürösztött gyerektestünket zabálja fel a farkas-idő; nekünk sosem-látott távolok könyörögnek kegyelemért. Adtál nyugalmat! Az elkapált csönd sűrű sorokban kikelt és szerteáradt, futós terek mutogatnak új csodákat a világnak, s a Lajta-parton ünneplőben zúgnak a jegenyék. Vak kosárfonók biztonsága árad most a létből és megszelídültek a Hanság vadvizei a titokzatos erekben halkszavú halászok bogozzák hálóikat a Rábán, kedvüktől csobban a csönd-ízű folyó. Adtál harcot! Száz halállal a szívekben cipelni múltat s jelent hetediziglen. Hajlott gerincekről leoldani a meszet, vakokat tanítani Napba nézni bár nem mindig érdemes.
