Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
észre a .bárdot, ami a nyakamnak készül. Aigistos: Szerencse, hogy ez a rögeszméd. Így egy-két halászt ikeresztrefeszítel időnként, s ezzel el van intézve a dolog. Klytaimnestra: Fúj, dögök, férgek, rin- gyók, ikurafik. Itt tartunk már, hogy szembe mertek gúnyolni. Aigistos: Hogy mi mindent értesz te a szavak mögött. . . Klytaimnestra: Ez a szerencsém. Hogy értek a szavak mögött. .. Elektra: Hogy hallasz a némaságból is. Klytaimnestra: Elhallgass, vagy kitépem a nyelvedet. Ez lesz a véged egyszer. Elektra: Nem lenne jobb, ha békét hagynánk egymásnak? Klytaimnestra: Békét!? Te beszélsz békéről? S mit forgatsz a fejedben, míg békét mondasz .. . ! Aigistos: Gondold meg jól, asszonyom, milyen szerencséd van, hogy Elektra nem boszorkány. Mert ha az lenne, akkor nem tudnál ellene védekezni. Akkor olyan pokolvart küldene rád holnap, hogy a holnaputánt már nem érnéd meg egy darabban. S de csúnya is lennél -akkor. Klytaimnestra: Csúnya lennék!? Csúnya! Bezzeg iákkor nem voltam csúnya, mikor öltem miattad. Bezzeg akkor kincs voltam. Királyságot érő kincs. Királyság járt velem. Egy gyilkosság, egy királyság. Különösen, ha a gyilkosságot is én követem el s nem te. Mert ehhez gyáva vagy. Disznó gyáva vagy, féreg vagy. Aigistos: Kár, hogy felbosszantottalak. Klytaimnestra: (Elindult a palota felé, visszafordul.) Kár? Miért -kár? Hátha a méreg megöl? Akkor nektek nem lesz gondotok. Aigistos: (Gúnyos aggodalommal.) Felbosszantottalak. Csak nem rontom el az éjszakánkat. . . ? Klytaimnestra: Gúnyolódsz, nyavalyás? Gúnyolódsz? Felhánytorgatod, hogy nekem ajándékozod az éjszakáidat? Hogy nem én ajándékozom, hanem te? Aigistos: Hogy mi mindent értesz te a barátságos szavak mögött? (Túlzott komolysággal csóválja a fejét.) Klytaimnestra: El tudom képzelni, mit mondtak egymásnak, ha egyedül hagylak benneteket... hát csak mondjatok, de ne higgyétek, hogy olyan könnyű lesz. De nem ám! {Sértetten elvonul.) Aigistos: (Szünet után szólal meg.)Elektra, vigyázz, ne öregedj meg hamar. Elektra: Nem megöregedésre születtem. Aigistos: Hát mire? Örök fiatalságra. (Elektra mellé húzódik.) Elektra: Azt hiszem, szívesen gondoskodna róla, hogy ne éljek hosszú öregséget. Aigistos: (Nevet.) Szamár vagy. Te is oroszlánnak nézed a kutyát. A nőknek különféle természetük van. Neked például macskatermészeted van. Alattomos, sunyi. Dorombolós meg karmolós. Az anyádnak viszont kutyatermészete van. Bolond egy kicsit. Megőrül, ha bosszantják. Ha visszaugatnak neki. Elektra: Nem érdekel. Aigistos: Meg lehetne ugyanezzel a fáradsággal nyugtatni. De nem szeretem, ha nyugodt. Akkor olyan dörgölődős kutya. Akkor hozzámbújik egész nap. Akkor dorombol és negyedóránként megkérdezi, hogy nem untam-e még meg. Akkor nyafog, hízeleg. Elektra: Nem érdekel. Aigistos: Miért nem? Jó lenne, ha tanulnál egy kicsit. A nőkkel bánni kell tudni. (Hencegve.) Vele így kell bánni. Így csak az ágyban békül ki. Ingerelni kell, mint a kutyát. Nem harap, csak ordít. Nekem jön, le akarja szedni a bőrt a képemről. Igaz, hogy tíz évvel ezelőtt másképpen tüzesítettem föl, dehát az tíz évvel ezelőtt volt. Ma már csak így lehet. Mint egy kutyával, ráverni és leteperni. (Nevet.) 492
