Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
Elektra: Ráverni és leteperni. De köny- nyen beszélsz. Aigistos: Persze. Az embereiket olyannak kell venni, amilyenek. Emellett bánni kell velük tudni. Vele egyedül én tudok bánni. Ha nem mondja el naponta tízszer, hogy meg akarjuk ölni, hát üresnek érzi a napjait. S akkor velem .akarja ímegtelíteni. De én már egy kicsit unom ezt a telítést, hát inkább hagyom, meg hec- celem. Elektra: Fúj, kéjenc disznó. Aigistos: Ki mondta, hogy nem vagyok az? Ez a szakmám. Más a csatában szerez trónt, én meg az ágyban. Ha az apád nem értett volna a fegyverforgatáshoz, sohase lett volna a trójai had fővezére. Ha én meg nem értettem volna az asszonyokhoz, sohase gyilkolja le az anyád az apádat. Ki-ki a maga módján. De rendesen kiderül, hogy az ágyban jobb azért. Klytaimnestrának most az kell, hogy a féltékenység egye. Hát egye. Elektra: Azért maradtál most kint velem. Ugye? Aigistos: Azért. Leskelődjön, s marja a düh. Elektra: Őt a düh marja, ő meg engem mar. Te nevetsz rajta, nekem meg minden lépésem ellenőrzi. Aigistos: Ne legyél bolond. Hiszen nagyon jól tudod, hogy úgysem lehet a lépteidet ellenőrizni. A város elég nagy, még a palota is elég nagy. S akkor szökhetsz meg, amikor akarsz. Elektra: Ugyan hova szökjek? Aigistos: Megint ez a tragikus hanghordozás. Hát hova akarsz szökni? Elektra: Nem tudom. Nem érzem a helyem ebben a világban! Eltűnni szeretnék leginkább, vagy .. . Aigistos: Vagy . . . ? Elektra: Nem tudom. Rabja vagyak ennek az átkozott palotának. Rabja vagyak az anyám szeszélyének . . . Aigistos: Hja, az ember sok minden rabja. Főként, ha akar a rabja lenni. Az anyád természetét, örökölted. Néki rögeszméi vannak, azoknak a rabja. Elektra: Nekem is rögeszméim vannak? Rögeszme, hogy nincs egy szabad gondolatom? Egy szabad mozdulatom? Aigistos: Na... na... (Vállonveregeti Elektrát, aki idegesen elhúzódik.) Elektra: Ügy veregetsz vállon, megnyugtatóan, mint egy ostoba gyereket. Akit nem kell komolyan venni. Nem kell komolyán venni, hogy megbolondulok már a közelében. Hogy akármelyik pillanatban megfojtana. Hogy nem tudom melyik nap tesz mérget az ételembe. Hogy mikor ébredek arra, hogy orgyilkosok van- nák a szobámban. Dehát te csak nevetsz rajta és azt mondod, sebaj. Aigistos: (Fölényesen) Nem értesz te hozzá. Gyáva ahhoz, hogy megölessen. Elektra: Agamemnont megölni nem volt gyáva? Aigistos: Akkor szorult állapotban volt. Mi lesz, ha kiderül, mit csinált a tíz év alatt, míg az ura távol volt. Azért sietett vele mindjárt az első fél órában. Félelmében csinálta. Elektra: Hisz tőlem is fél. Láthatod, egész napja ezzel telik él: mikor jön Orestes, mit forralok ellene. Aigistos: S nem joggal? Nem forralsz ellene semmit? Elektra: Mit kérdezel? Aigistos: Felelj hát! A legjobb szándékkal vagy iránta? Imádkozol az életéért? Vagy mit? Elektra: Igen! Pusztuljon! Aigistos: No látod. Hát akkor kölcsönös. Mindig mondtam neki, hogyha sokáig rágja magát ezen a vessző- paripán, hogy te meg akarod ölni, akkor a végén csakugyan kedvet kapsz hozzá. Akit hosszú ideig gyilkosnak néznék, annak a végén csakugyan gyilkos hajlamai lesznek ... meg rögeszméi. 493
