Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)

csak engem. Mondd, na! Ha gon­dolni mered, ne legyél gyáva kimon­dani se. Mindkettőnket akarod, vagy csak engem? Aigistost esetleg ma­gadnak szánod? Örökölni akarod a királysággal együtt tőlem? Vagy van ■már más jelölted? Vagy csak tíz év múlva ikeresel egy fiatalabbat? Aigistos: Ó, az még csak tíz év múlva lesz. Addig pedig csak kibírom vala­hogy. Nem igaz, Elektra? Klytaimnestra: Elhallgass! (Elektrához.) Csak szólj egy szót, csak nyisd ki azt az álszent szád, kitépem tövestől a nyelved. S akkor aztán járhat utá­nad Aigistos. És a szemed is kiváj­hatom, hogy ne nézz ilyen álszentül. Elektra: A jelzőid nagyon egyoldalúak: álszent, álszent. Mi bennem az ál és mi a szent? Aigistos: Álszent? Én azt hiszem, hogy Elektra minden álszentség nélkül elég leplezetlenül ki nem állhat té­ged. Klytaimnestra: Hiszen nem vágyóik én vak, hogy ne lássam. Utál és a pil­lanatra les, hogy meggyilkoljon. Elektra: Most már komolyan bolondok­háza ez a palota. S nemcsak mi tud­juk, tudja az egész város. Mindenki úgy néz ránk, mintha állandóan egy­más torkának tartanánk a kést. At- reus megette saját fiait. Agamem- nont megölte saját felesége - miután Agamemnon megölte a lányát. De mindenki látja, hogy nem volt még elég, hogy folytatódni fog. Látják, hogy a királynő rabszolgaként tartja a lányát, a palotából se engedi ki, kémeket küld utána, hogy fegyveres testőrökkel őrizteti a hálószobáját... Tudják, hogy a királyi pár ételét megkóstolják előbb, méreg ne legyen benne. Tudják, hogy keresteted Orestest, tűvé teszed érte ia környé­ket, tudják, hogy jutalmat tűztél ki annak, aki előkeríti. Tudják, hogy utánaküldtél már egy tucat bérgyil­kost ... és azt is tudják, hogy aki velem szóbaáll, azt halálra kínoz- tatod. Klytaimnestra: Igen, de azt is tudják, hogy te rejtegeted az öcsédet. Hiszen nem vagyok én vak, hogy ne lássam. Utál és a pillanatra les, hogy meg­gyilkoljon. Követeket meneszt Ores- teshez havonta. Csak ne félj, ki vall­ják a ikínpadon valamennyien. Ki- vallják, csak induljon el valaki dél felé, vagy nyugat felé, mert lehet, hogy már odaszöktetted. A saját fiamat eldugja előlem, gyilkossá ne­veli, hogyha majd eljön az ideje . . . De nem jön el, ne félj. Aigistos: Ej, ej, Elektrának annyi jó öt­letet adtál már a megölésedhez, hogy bolond lenne, ha nem jutna végül mégis eszébe Orestesért küldeni. (Nevet, szemmel láthatóan nagyon jól mulat a dolgon.) A fiú is közel járhat már a húszhoz, úgy tudom. Már felnőtt kor, húsz éves korában már bátran lehet egy fiú anyagyil­kos. Vagy nem? Klytaimnestra: Vagy a lány is. Különö­sen, ha túl van a húszon. Elektra: Nincs ez korhoz kötve. Te már azt hiszem a harmincon is túl voltál, mikor hozzákezdtél a férj gyilkolás­hoz. Aigistos: Témánál vagyunk. Elektra: Borzasztó, hogy nem tudtok másról beszélni. Aigistos: Pedig akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni. (Csend. Mindhárman - három irány­ban - elmennek.) 489 4- jelenet - Az erdőben Orestes: (Mögötte Py lades lépnek a színre, fáradtak, megpihennek.) Megszomjaztam. Py lades: (Kulacsot nyújt, Orestes ki­issza.) Kérdezhetek valamit? Orestes: Csak rajta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom