Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése II.
is büszkén említette, hogy (Jód ismeri hazája múltját (a nemzeti krónikákból. Pálma, Fessler mű vei - bőll). A valóságos történet azonban nem a regék, hanem a históriád drámák írására, ezekben a múltnak tanulságos ábrázolására támasztott kedvet benne, s szolgáltatott hozzá anyagot. (Bánk, Hunyadi, Kun László c. darabj-adhaz.) A regék nem ebiben forrásoznak, hanem azokban a regényes elképzelésekben, amelyeket utazásai köziben látott várromokhoz fűzött, s amelyekhez bőven talált anyagot, vagy legalábbis mintát Veit Wébernek még $ardista korában szívesen olvasott elbeszéléseiben. Már útd (Naplójában is megörökített egy ilyen elképzelést. Hattyúdalában viszont a balatoni tájra emlékeztető Rajnayddéki és ezekhez hasonlított hazai várromoknak hatásában látja „regéinek köilteményes forrását” (XIII. é. 16. sz.). Az első regék végül is múltba helyezett bús szerelmi történetek lesznek, amelyeket a költő egyes várakhoz mintegy mondákként kapcsol, s ebben a nemesi múlt iránti kegyelete is vezeti, amellyel maga ds közösséget érez. A történelem azonban ebben /jóformán csak kulissza: A családi és helyneveket szolgáltatja s a háttérül szolgáló esemény eket. Hogy miiért épp ezeket a történeteket költötte, miért nem mást választott: pl. miért nem költött történeteket a végvári katonák vitézikedé- sélről? Ezen ne akadjunk fenn! Témaválasztásának részben forrásai, részben élményvilágának, társadalmi tudatának, ismereteinek korlátái szabtak határt. A regékben egyébként is sok a szubjektív elem, epikába áttett líra, személyes élmények tárgviasítása. Az első három rege a Boldog Szerelem testvért érméké, annak írása -közben született. A Csobánc eredetileg a Boldog Szerelem egyik énekének készült, de rájött a költő, hogy az önálló elbeszélő költemény túlnő a kereten. A Tátikát is ilyen betétnek szánta, s ez ds ebből az ihletből származtatható, de már a Somló egész különálló műnek készült, bár ebben is sok a Himfy hangulat. A három rege témájában a sorshelyzet hasonló: Az egymásra talált szerelmeseket valaki vetélytárs, meg nem értő hozzátartozó vagy szerencsétlen körülmény elválasztja és nem lehetnek egymásé. Ebben nyilván a Kesergő Szerelem emléke kísért, vagy Kisfaludynak szomorú elképzelése arról a helyzetről, ha végleg elvesztette volna Rózát. E képzelettel kevert líraiság fontos eleme a regéknek, ezt kell bennük értékelnünk, s nem a naiv, lélektanilag gyengén motivált, úgy ahogy szőtt meséjüket. Itt van mindjárt a Csobánc. Gyula Rózsa a „Badacsony sziklás, belső felében” távol a szünetelők víg zajától, egy vén diófa aJlaífct sűrű könnyek között emlékezik a török háborúba vonult derék jegyesére, Szent györgyi Lászlóra, akinek halálhírét egy ismeretlen katona hozta meg; tolmácsolva az elesett hős utolsó üzenetét, s ebben azt is, hogy Róza az ő legkedvesebb barátját, Varjas Andrást válassza férjének. Mindez persze gonosz koholmány: Varjas műve, aki ezzel akarja elnyerni a szép és gazdag leány kezét. De nem ért el vele semmit. Róza, ki már előtte is eg)- sereg kérőjén kiadott, csak vőlegényét siratta, s „mint őszön a liliomszál szemlátomást hervadozott”. Mire László a győztes háborúból hazatér, már halva találja. Az egyszerű, naív eszközökkel szőtt történetben (s ez a románcszerű műben másodlagos) megkapóak a Urai helyek: Rózsa gyásza, hervadása, a helyhez illő természetik írás, a szüreti hangok, baljós sejtések, s a szívfájd alomba omló reménység; s mindezt szinte balladái mértéktartással' adja elő ia költő. Csobánc lírabságának forrása szintén az, ami a Himfyé, de itt nem a maga, hanem az itthon iszomorkodó Róza helyzetébe és kedély világába képzeli .magát a költő és éld át azt. A Badacsony felső felében Lászlóját sirató Rózsában mintegy az ő Rózáját örökíti meg — Horváth János szellemes feltevése szerint7^ -, akd a fcilsőörsd kertiben vagy kilátóhelyen ugyancsak gyászos hangulatban gondolt háborúban kallódó vitézére, s ha nem is akkor, de előbb az ö kezéért is versengtek a kérők, gyötörte is a féltékenység Kisfaludyt. A második regében, -a Tátikában már bonyolultabb a mese. A szerető sziveket itt a fiatalember erkölcsi megtévedése választja el. Ennek elképzeléséhez is volt elményi alap, ha az írói fantázia a továbbiakban másképpen is szőtte, mint ahogy a költő 'életében történt. A rege hasonló helyzettel kezdődik. Szánthó Manci bús magányában - mialatt mostohája és ennek szeretője vendégeskednek valahol - végiggondolj a szomorú helyzetiét. Édesapját két óve temették el, s azóta elvesztette vőlegényét, Rezi Sándort is, akiinek oldalán boldog életet remélt. A deli ifjúra, aki Zsigmond király kedves embere volt, iszemet vetett ugyanis a buja királyasszony, s egy szerencsétlen órában elcsábította. Sándor lelkiismeretfurdalástól gyötörve méltatlanniak érezte* magát Manci szerelmére és visszaadta annak áldott szavát. Maga sem találta helyét a világban, de a szegény leányt is szerencsétlenné tette ezzel, kinek otthoni helyzete irigy mostohája mellett amúgyis tűrhetetlen volt. Ami ezután a második -énekben következik, már naív rémhistória. Az özvegy és meghittje -szabadulni 68
