Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Krúdy Zsuzsa: Krúdy estéje
Akkor már én is hallottam és láttam, amint a vadlibák hangos csoportja elröpült fölöttünk a magasban, egyre távolodva és beleveszve a messzeségbe. És miközben továbbmentünk, Krúdy magyarázni kezdte: - A madárnak is megvan a magához való esze, vagy ösztöne, és ez megsúgja neki, hogy mindig éjjel folytassa útját, mert éjjel nincs veszély, nem vadásznak rá. Érre én megjegyeztem, hogy úgy látszik mi is ilyen vadmadarak vagyunk, mert mi is éjjel kezdünk élni, és mire fölkel a nap, eltűnünk az emberek szeme elől. Krúdy csak bólintott rá és azt dünnyögte: - Ügy van. Nem szeretem a tülekedést, a lármát. Mindig nagyon szenvedek, ha pénz után kell loholnom. Egy ideig még szótlanul ballagtunk egymás mellett, majd ő fölszállt a villamosra Óbuda felé, én meg, mialatt fölfelé baktattam a hegyre, egész úton azon törtem a fejem, hogy honnan is szerezünk ma pénzt? Egyelőre semmi okosat sem tudtam kitalálni. Közben újra Krúdy szavai kezdtek zsongani bennem a vadludak- ról, a vándormadarakról, és már hallottam is magamban egy vers zenéjét, ritmusát. Valami nagyon szépet szeretnék írni Krúdyról, olyan költőit, amilyen ő maga Aznap, amikor fölébredt, megírta a verset és elvitte a Reggelhez, és hétfőn már meg is jelent ezzel a címmel: Akár a flamingó. . . (Krúdy Gyulához). Harmadnapra Andor levelet kapott Krúdytól. A levél így hangzott: „Kedves Andor barátom! Amikor a Reggelben megpillantottam a nekem dedikált verset, nagyon megijedtem, de azután, hogy elolvastam eme egyik legszebb magyar verset, nagy volt az örömöm ... Köszönöm neked ezt a baráti és főleg művészi megnyilatkozást, éji kalandozásainknak ezt a költői emlékét. Igaz barátod Krúdy Gyula.” Apu és Babits levélváltása tömör, de beszédes. „Kedves Mihály, ha bármiben, a Nyugat ügyeiben szolgálatodra lehetnék, parancsolj velem, jó híved Bpest, 1933. febr. 9. Krúdy Gyula.” Kedves Barátom! Szíves soraid igen nagy örömet okoztak nekem és megerősítettek bizalmamban. Nagyon kérlek, támogasd írásaiddal a Nyugatot, melyet igazán csak közös nagy erőfeszítés tehet azzá a mai áldatlan viszonyok közt, amivé lennie kell. Sokszor üdvözöl igaz híved és tisztelőd Babits Mihály. Ebben az időben történt, hogy én Anyuval kapcsolatban füllentettem neki valami nagyon átlátszót. Erre, életében először és utoljára Apu arculütött. Duzzogva, megbántottam ültem az ebédlőben és tanultam. Hallottam, hogy legalább egy félóráig járkált szobájában fel és alá. Egyszer csak kijött, odahajolt hozzám s megcsókolt: „ne haragudj kisjánycan” - súgta. Olyan szomorúnak, megviseltnek láttam ekkor Aput, hogy keserves sírásra fakadtam és ráborultam. Pedig még nem is sejtettem, milyen közeli az a nap, amikor elvesztem . . . Áprilisban már igen kegyetlen és pokoli volt hadakozása az élettel. Éjszakái egyre rosszabbak: gyomorfájásokról, szívfáj dalmákról, térdszaggatásokról, forgolódásokról, verejtékezésekről, zűrzavaros álmokról és halálérzetekről panaszkodott. Kínozta az ér418
