Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése II.

ugyanezt szélesebben, régi és új viszonyainak összehasonlításával, a zajos és erkölcstelen vilá; elvetésével és az új, természetes környezet magasztaló sával részletezi, sorjázza.

Itt, a föld e szegletében,

A nyugalom karjában,

A természet kebelében,

S örömimnek árjában Szabad vagyok, mint a madár A levegő térében;

S boldog, mint egy gerlicepár A szerelem fészkében.

Távol a világ zajától S haszontalan füstjétől,

A nagy város pompájától,

S veszedelmes szelétől,

Hol a negéd s hivalkodás Minden gond és tétemény; S a fertelmes bujálkodás A szerelem-érzemény . . .

A. boldog vallomások és megindult emlékezések után azonban már az első dalcsoportban megjelenik egy-egy mérsékeltebb hangvételű s inkább gondolati tartalmú strófa is, mély személyes jelleg helyett már általános érvénnyel beszól szerelemről és boldogságrój. (22., 25., 25. dal). Ez a tendencia a továbbiakban erősödik, s a forró vallomások helyett inkább a boldogságról elmélkedő versek sorozatává válik a Boldog Szerelem; mégis megszaíkítva ezt egy-egy személyes vonatkozású vailomásos és emlékező hellyel is.

Az ezekben kifejezett gondolatvilágnak rendezett feltárása külön tanulmányt kívánna, s mert erre itt nincs helyünk, megpróbálom ezt négy fő mondanivalóra, gondolatkörre egyszerűsítve, legalább vázlatosan ismertetni.

a; A versekből kihangzó, talán legátfogóbb mélyebb gondolat itt is a Szív és Ész viszonya, a kettő polaritása. Mintegy tengelye ez a költő sajátos etikájának. Boldog az az ember, akiinél e kettő egy úton halad, de tragikus helyzet állhat elő, ha ellenkezésbe kerülnek. (Legkifejezőbb megfogalmazása a 80. és a 170. daliban.) Általánosabb emberi értéknek vallja a szív világát, hisz mindenki nem lehet oly okos, mint Newton, de minden jobb »emberben van érző szív (189. dial), s a „tudománnyal megrakott agy - is csak - kedvvel telt szív mellett jó” - 1(82. dal.) „Az érzékeny szív és értelmes ész” nem veszít aztán becséből áz idő múlásával sem (133. dal), s e ,jellemeket” befonó szerelem elkísér egy életen át, nem rontja le varázsát a testi szépség hervadása sem, mert ,,a szerelem boldogsága, az életnek vidámsága csak hozzátok marad hiv; magas lélek, érző szív!” (43. dal.)

b) Mert a szív érzelmei közül elsősorban a szerelem foglalkoztatja. Ennek és a házasságnak dicsérete lesz a ciklus fő témája (a kapcsolatos részmondanivaló változatos kevertségében). A szerelem általános dicséretének egész éneket szentel (III. ének), s ebben ódái szárnyalással hirdeti a mitalogizált szerelem roppant hatalmát. („Szárnyakat ad a léleknek s magán felül emeli. . . Kicsal minden tehetséget az emberből bájával. . . Veszélyeket meglábolja, nincs előtte semmi gát. .stb.) De ezt az általánosságban jellemzett átalakító érzéist költőnk személyesen is átéli. Erre vallanak a .Boldog Szerelem élményi ihletésű voMomásos helyei, amelyebben idillikus és extatikus elemek keverednek és hirdetik a költő megelégedését és elragadtatását: „Mosolyogva jonnek-mennek életemnek napjai, attól fogva hogy Hymemnek kötnek rózsaláncai. .Az általános érzelmi helyzetre utaló hangulatos metaforát ezután lírába olvadó életképek követtük; köztük legismertebb az utolsó, az ünneplés hatású vízparbi jelenet: ,,. . . A vízbe letekintettünk, és alattunk és felettünk és bennünk is a menny volt...” (30-35. dal.) Vagy ilyen jellegű a már szinte petőfics hangvételű 125. dal. (Sokszor midőn bámulással érzem szivét és eszét. ..)

A gyakoribb megnyilatkozási forma mégis inkább a bölcselkedés, s ez a személyes mondanivaló elapadásával sokszor morális tanításokká válik.

E gondolatkörbe tartoznak a harmonikus házasságról (27., 191. dal), a szerelemmel, házassággal1 szemben támasztott erkölcsi követelményekről (122., 133., d.), a férfitól és nőtől elvárt magatartásról (50., 139. d.), a nők nevelő hatásáról és szerepéről (158., 166. d), a házasság kockázatáról (93., 94. d.), az erkölcsös életről (134-138. d.), a hitvestársd barátságról (162. d.), mértéktartásról (188. d.) .szóló eimélkedésiak, tanácsok és vallomások — felviiágosodási tendenciákat és hagyományos morált jobbára egyeztető szellemben. Gyermekáldásról csak közvetve esik szó (96. .cl.), nyilván a költő élményhiánya miatt. i(A zárójeles utalásokat csak példákul említettem, a teljesség igénye nélkül.) Helyszűke miatt csupán a 27. dalt idézzük szerelme jellemzésére személyes, egyben oktató jellege miatt:

65