Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - KITEKINTÉS - Bertalan Lajos: Helmut Sakowski és az Országutak
Lene Maütke sokáig hevert íróasztalában.- Vittem az egyik szerkesztőségbe, aztán a másikba, elolvasták itt is, ott is, aztán fejcsóválva visszaadták. „Sákowsíki elvtárs, ez nem szocialista realizmus. A cselekmény elég drámai, az alakok hitelesek, de mégis . . . Rossz fényt vetnek a termelőszövetkezeti mozgalomra. Ez a részeges Mattke, ez a tétova, öntudathiányhan szenvedő Lene, ez a goromba tóesz-elnök, aki leüti a tehenészt. . . Nem, ez így tói sötét kép ...” Végül a Sonntag közölte. Sokan szidták, még többen dicsérték. Felfigyeltek rá. Űj név volt az irodalomban, ismeretlen - erdei ember. Aztán jön a tévé.- Tulajdonképpen mit akart ábrázolni Lene Mattke elhatározásában?- A közösség erejét. Mattke is, felesége is, úgy látszott, elveszik a falu, a kollektíva számára. Az egyik azzal zárja ki önmagát, hogy elissza az eszét, ,a munkaerejét, elhanyagolja a rábízott jószágot, kötekedik, a másik azzal, hogy szégyenében és szerénységében embergyűlölővé válik.. . Ügy éreztem, egyikről sem mondhat le a falu, sem a munkahely, sem az emberi közösség. Valamit tenni (kell értük. Kiátkozás és ikirékesztés helyett kezet nyújtani nekik. Még akkor is, ha az első „ikéznyújtás” egy kijózanító csapás. A Lene .Mattke történetével egyidős a Hantié Gaulda története. A (két cím is hasonló, mindkettőben a döntés, az Entscheidung a címikezdő szó. Minden egyéb különbözik a két elbeszélésben, amely egy kötetben Két asszony címmel is megjelent az Aufbau Verlag gondozásában. Hanne Gaulda, egy erdész özvegye Hessen (ma nyugatnémet) .tartomány egyik falujában rettegve várja a háború végét. A visszavonuló csapatok egyik menetoszlopából megugrik egy fiatal, mindössze tizenhat éves katona és hazamenekül (anyjához, Hanne Gauldához. Öröm és rémület a házban. A következő pillanatban .kopognak: egy Wehrmacht tiszt kér szállást. . . Kész a drámai szituáció. A tiszt udvarias, kedves. Hanne még fiatal és szép. És özvegy. Holnap már lehet, hogy vége a háborúnak. Lefekszik a tiszttel. Dugdossa a fiát, de a tábori csendőrség rátalál. A per rövid, az ítélet szigorú, a végrehajtó (parancsra tettem, szabadkozik később), a tiszt, akivel Hanne .megosztotta ágyát. Hosszú éveik telnek el, míg üt a leszámolás órája. A bíróság, a befolyásos barátok .segítségével felmenti ,a tisztet. Hanne pedig végrehajtja .az ítéletet fia gyilkosán: megöli. *- Történelmünk tele van kegyetlenséggel, embertelenséggel. Milliókat ölt meg a nácizmus, lengyeleket, oroszokat, zsidókat... Saját népünket is pusztította ... Ennek egyszer véget kell vetni. Valahol vissza kell találnunk a népek családjába . .. Nagy szavak? Persze. Nagy bűnök és tragédiák után talán mégsem olyan nagyok. .. Günter Ebert szerint, aki Sakowski prózakötetének (Egy mázsa könnyedség, Verlag Neues Leben, Berlin 1971.) utószavában az elbeszélő és ripoortíró szerző munkásságát méltatja, így ír: „Eltekintve néhány apróbb egyenetlenségtől, az ítélet (Hanne Gaulda elhatározása végleges címe) hiteles és hatásos képet fest a fasizmus (embertelenségéről... A szerző már ebben a korai művében is rendkívüli tömörséggel fogalmaz, sehol egy felesleges kép, sehol egy felesleges szó. A drámaíró bontogatja itt szárnyait.” 573
