Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - KITEKINTÉS - Bertalan Lajos: Helmut Sakowski és az Országutak

Az első nagy siker után Nemzeti díjat kap 1959-ben. A másodikat 1965-ben, a harmadikat 1968-ban. A vidéki erdész a párt központi bizottságának tagja lesz, s egy sor közéleti tiszt­séggel halmozzák el. A televízió, a rádió ostromolja.- Dühít, amikor azt látom, hogy a név, ha úgy tetszik, a hírnév dolgozik az író helyett. Engem a kutya sem keresett, amikor a járási szerkesztőség ajtaján beloptam sete-suta ibökverseimet. Most pedig sóik író azon csodálkozik, hogy én még ma sem kívánkozom Berlinbe, s nem vagy csak ritkán írok cikket a fővárosi lapokba. Nekem spéciéi jó a megyei lap kulturális melléklete, ott is elmondhatom a véleményemet, vitat- kozhatom kedvemre, ha van kivel.- A legutóbbi számban is volt egy Sakowski-cikk.- Nem térhettem ki a probléma elől. Néhány írótársam úgy véli, ha megtagadja saját stílusát és elkezd valami érthetetlen halandzsát, akkor máris modern íróvá avatja a közönség. Filmekben is, regényekben és elbeszélésekben is föltűnnek ilyen fene- vagy w -'t-nCTverekek • • • * Köztünk szólva: nehéz dolog a művészet. Semmi új a nap alatt. Történetek, törté- neükék a magányos emberről, akit a rossz közösség félreismer, vagy a fiatalról, aki lázadó lesz, mivel az élet más, mint amilyennék az iskolában tanulta, vagy a kiöregedett vete­ránról, aki már nem tud lépést tartani a korral, a funkcionáriusról, áki egyik ágyból a másikba száll.. . Hát igen. Az író keresgélni kezd, hátha talál valami mást is. Riport­éira megy, talán mellészegődik a szerencse. Talán egy értelmiségit, aki a szocializmus mezsgyéjén botorkál, vagy egy halvány dogmatikust, aki a betűkön rágódik ... Istenem, csak egy brigádot adj, egy építkezést, ahol lopják a cementet, a festéket. . . Különben mivé válik a művészet? A szerző tehát útrakel. Korunk ellentmondásait kutatja. Mert ilyenek vannak. Az a fő, hogy kezét az élet ütőerén tartsa, nemde? Csak aztán arra vigyázzon, hogy az ér­verést az érgörccsel össze ne tévessze . .. Nemrég Schwedtben jártam, fiatalok között.” A prózaíró Sakowski egyik erőssége a riport. Kelengye című riportot) velláj át (ed­digi műveiből kiderül, hogy szereti a vegyes műfajokat) a fenti, kissé ironikus hangú elmefuttatással kezdi. Aztán nyers, érzékletes, hiteles portrékat fest. Stílusa tömör, prózája kemény, párbeszédei szűkszavúak, pengeél villanással jelzik a „vívók” egyéniségét. Az Országutak, eredeti címén a Wege übers Land televíziósiker volt. Központi hőse, Gertrud Habersaat a cselédsorból emelkedik ki és válik öntudatos, saját és mások sorsát is formálni tudó közösségi emberré. A Lesstorf-fiú elhagyott szeretője megjárja a háború és a kényszerházasság poklát, lengyel kisfiút ment meg a pusztulástól, keresi az élet értelmét s egy kevés boldogságot. Sok közös vonás rokonítja Lene Mattke és Hanne Gaulda alakjával. Lene kiszolgáltatottsága és Hanne kíméletlen szigora egyesül benne. Körülötte férfiak tűnnek fel és le, az egyik is, a másik is érzelgős valamilyen módon, csak Gertrud .marad tárgyilagos, márimár rideg önmagához és embertársaihoz. Az optimista kicsengésű zárójelenetben (vagy fejezetben, hiszen eredetileg regénynek 574

Next

/
Oldalképek
Tartalom