Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: Csokonai versei a 20. századi kórus- és dalirodalmunkban

némileg formálásában is ro'kon a népművészettel, és rokon a Giczy által jól ismert gyer- mekrajzokkal, vagyis az úgynevezett naiv ábrázolásokkal, magától értetődően illeszkedik személyes hangú mondandójához. Ez a festői naivitás valójában nagyon összetett magatartás: a képzett festő, a tudatos komponáló őrzi meg Giczy képeiben a felfedezés örömét, az ábrázolás erejébe vetett hitét.

A népművészettel, pontosabban szólva a népi ábrázolásokkal és díszítőművészettel Giczynél szorosabb, formailag feltűnőbb rokonságban vannak a három kiállító közül a legfiatalabb, az 1942-ben született DOHNÁL TIBOR képei. Faragott fejfák, népi bútorok, a rátétes szűrök, a hímzett ruhák díszítő motívumait használja fel, egyéni áttöltéssel sosemvolt együtteseikbe komponálva őket. Változatos ritmus, gazdag vonaljáték élteti terjedelmes fekete-fehér metszeteit.

Festményei szűkszavúbbak akár figurálisok, akár jelekre egyszerűsítetten elvontab- bak. Számomra legtöbbet adtak balladai hangulatú kompozíciói: a Látomás teliholdban, a Böszörményi kapu, a Juhászék és az Emlékek a tanyáról című képek. Dohnál fegyel559

GICZY JÁNOS: TYŰKETETÖ