Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Cs. Nagy István: A Felhők-ciklus verstanához

A rímszerkezet ölelkező átszövődése a két motívum, a szerelem és világszabadság között: ez is az egy évvel későbbi, az 1847 Újév napján írt Szabadság, szerelem! programos élet- és életmű-mottóját előlegezi. Az „Álmámban én” mondattag kűlön-soros kiemelése itt is funkcionálisan készíti elő a hosszú sor végén a „szerelem”-re rímelő „tördelem” felcsattanását.

Később, a Felhők után hasonló módszert érvényesített a következő jelentős versek ritmikai-grammatikai rétegében: Csalogányok és pacsirták, Egy gondolat bánt engemet, Világosságot!, Arany Lacinak, A szerelem országa, Bolond Istók, Minek nevezzelek?, Készülj, hazám!, Ausztria, Az apostol, 1848, Vesztett csaták, csúfos futások!, Szörnyű idő.

Ez a Petőfi által fölerősített funkcionális verstani eljárás majd a huszadik század nem egy reprezentatív versében folytatódik. Néhány Babits-versen kívül (Városvég, Cigánydal) elsősorban Kosztolányi Hajnali részegségére, Esti Kornél rímeire és József Attila nagy verseire gondolunk (Tömeg, Külvárosi éj, Elégia, Óda, Téli éjszaka). Ezt követi az illyési Bartók és Mozgó világ, Nagy László József Attila! című verse és mai líránk sok érdemes darabja.

VÉRTESI PÉTER: ILLUSZTRÁCIÓ

535