Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Cs. Nagy István: A Felhők-ciklus verstanához
még ehhez képest is fokoz, hiszen az emberi éj szépségével válaszol a természeti világéra. Az utolsó, hosszig sor (S most megy gyilkolni a zsivány) szánté sutának hat kongó magabiztosságával, négves-iambussá rövidülésével. A ruganyos, szabadképletű sorritmus funkcionális érzékenységű alkalmazkodása ez a „fönségcs éj” versbeli törvényeihez. Maga az epiteton, a „fönséges”: az éj és a társadalmi éj szinte megingathatatlan, mindent toleráló közönyére utal. Három ismétléssel fokozva ragyogtat, a negyedikkel leleplezi a szépség talmi felszínét, ordas erkölcsök alattomos sejtelmeivel. Jellegzetesen „harmontkázó” vagy inkább csipkés szélű versike a négysoros Ki fogja vajon megfejteni... A Felhők-ciklus verstani „föllazulását”, valójában a ritmus, sor és rím dinamikus mozgását hűen példázza: Ki fogja vajon megfejteni E rejtélyt: Az emberiségnek könnyei Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét? Az első és harmadik sor ritmikai párhuzamát és rím-kapcsolatát e két sor előkészítő tartalmi jellege is indokolja. A sorhosszúság és rím feszültsége, párbeszéde a második és negyedik sorra tevődik át, az „E rejtélyt” provokálóan rövid sorára, s a versben valószínűtlenül elnyújtott kérdező sorra: „Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?” Az első és harmadik, előkészítő, középhosszú sortól való (kétféle eltérés a második és negyedik sorban versmondattani és ritmikai szempontból egyaránt megfontolt. A sor és rím „széthúzása”, az eltávolító sorhossz és rím éppen a tartalmi közelség kifejezője. Az ilyen távolított rímek feszültsége épp olyanféle, mint a távoli .asszociációké a szabad társulás metaforáiban, ha nem mennek túl azon a határon, ahol még lehet „elektromos kisülés” - Illyés szavaival szólva. A Barátaim megölelének . .. végén a baráti hűtlenség kapja Petőfitől nemes bosszúként a költői kegyelemdöfést. A csattanó megoldása egyszerű igeidő-játék. Ezt erősíti föl a sorok aszimmetrikus vágásával: Hogy gyilkukat oda döfjék. .. És odadöfték! Fokozza a négytagú tisztarím strukturáló értékét az „oda” szótani kettőssége, előbb határozószói, majd igekötői szerepe. Az álom című rapszódikus hevületű darab a logikusan, tételesen előretörő párhuzamos "komponálás jellemző példája. Népmeséién igazságszolgáltató az álombéli látomás világrendje. Itt is a rövid sorral üti le az alaphangot. „Az álom” - ezzel a háromtagú sorral teremt viszonyítási alapot a vers gondolatritmusszerű paralelizmusához. A szegény, a király és az ifjú álma után a sajátját fogalmazza meg, s ez a szimbólummá emelkedő záró-metafora már az 1846. év utolsó verse, az Egy gondolat..., a világszabadság felé mutat: Álmában az ifjú elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. - Álmámban én Rabnemzetek bilincsét tördelem! 534
