Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Cs. Nagy István: A Felhők-ciklus verstanához
őrültben _a, kozmikus válságvízió, az apokaliptikus pusztulástudat, iaz etikai romlásélmény, a-büntető indulat lávaömlésé, az ellentmondások ziháló felszakadása, a leari- hamleti „kizökkent az idő” világállapot, az iszony-dúltság és bosszúra-iszántság nem tűrte a rím zenei szövetségét, lerázta a rím gyámkodását. Véletlen-e, hogy korábban éppen az 1844 nyarán írt Egy telem Debrecenben, a tél nyomorúság-krónikája a legdúltabb strófa-építkezésű vers? Belső és külső állapot hatása dolgozik a fölzaj dúlt versformában, a fájdalmasan nyugtalan versszerkezetben, a sor és rím szabálytalansággal terhes, új szabályt teremtő feszültségében. Petőfinek régebben is nagy érzéke volt a kiélező, tüntetőén tudatos hosszú-rövid sorpárteremtéshez. Ez lenne a Felhők-ciklus tömeges „szabálytalanságának”, az új minőségbe csapó sortördelésnek és rímtechnikának előzménye Petőfi gyakorlatában. Ilyen pl. a Gyönge vagyok c. vers 1844 márciusából, a nyolc- és kétszótagú sorok váltásai itt még a periódusok fegyelmében zajlanak. Még nagyobb a periódus két sorának hossz-különbsége az Ezrivel terem a fán a meggy címűben: nyolc aránylik az egyhez. Az egytagú sorok éles rímei itt strófiikus, mértani rendben sorjáznak, s egészen a groteszkségig torzítóak és humorosak. A helység kalapácsa a magyar iszübadvers legnagyobb kísérlete a maga korában. Ebben a stílusparódia terpeszkedő, dagályos versmondatai magyarázták a sorok komikus nekifutását, burjánzó terjengősségét, ál-eposzi ünnepiességét. Mivel itt az élőbeszédegyszerűség és a szóvirág-dagály természetellenes társítása a nyelvi komikum forrása, érthető a rím kiiktatása: így tompább, bumfordibb, álünnepélyesebb a szöveg, mert rímek helyett képi művirágok, klisék zörögnek az ormótlan mondatokban. A Tintásüveg, A nap házasélete és a Rabhazának fia is funkcionálisan aprózza a sortördelést. A Rábhazának fia címűben a három első sor ihaladványszerűen rövidül (7, 4, 2 a jambikus szótagok száma), is a legrövidebb sor többnyire ellenpontozó kiemeléssel indítja a strófák másik periódusát. Végül A hó, a holt föld téli szemfedője tartozik a sorhosszúság és rímkapcsolat kompozíció-teremtő verscsoportjába. Ebben a bonyolultan szabályos két strófában a hosszú sorok ölelkező rímként, szinte ölelő karokként s a gondolati váz hordozóiként keretezik a szakaszokat. A Felhők-ciklusban egyik uralkodó verstani jelenséggé lép elő a korábbi sporadikus mozzanat, amelyet az előbb végigkövettünk a pályakezdettől a Felhőkig. Nem általában vizsgálják a sorhosszokat és rímképleteket. Csak két példával utalunk az összképre. Az ember ugyan, hova lesz . . . szótagszámai így alakultak: 8, 3, 7, 11, 9, 5, 5, xo. A Futó folyam hullámai rímképlete ez: a, h, c, a, b, d, c, d. Ez meglehetősen szeszélyes rím- füZef.iAltalabän^zäkTäföttan cikázó, idegesen oszcilláló az egész versszerkezet a ritmus, a sor, a rímképlet váratlan cikkanásaival, nyugtalan megfeleléseivel, higanymozgású érzékenységével. Egészében mindez nem formai szétomlás, föllazulás vagy éppen műgond-hiány jele. Éppen ilyen módon vállalja a Felhők-verstípus a saját új-értelmű, tartalom-hű fegyelmét. A továbbiakban inkább a sorhossz és rím jelentéshordozó kor-_ relációját követjük. Már az első darabban, az Elvándorol a madár címűben érzik a rím mondattagoló szerepe: Elvándorol a madár, Ha őszre jár Az idő. (Tavasszal azonban ismét vissza jő.) A Ha őszre jár az idő szinte köznapi fordulata két rímmel kötődik. A kettévágott szintagma így grammatikailag és rímmel kétszeresen felel az első és a negyedik sornak. Az enjambement ugyan csak annyit enged, hogy az „őszre jár” mintegy suhanó röptében 532
