Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Cs. Nagy István: A Felhők-ciklus verstanához

tanulmány CS. NAGY ISTVÁN A Felhők-ciklus verstanához Sklovszkij, veterán szovjet irodalocmtudós, a strukturalizmus előfutára (és meghaladója) idézi a Kritika 1973/1. számában Majakovszkijt az apró jelenségek, „bolhányi rímek” stilisztikai fontosságáról. Ezek azonban nem légüres térben, hanem társadalmi érde­keltségű szöveg-közegben játszhatnak szerepet - ismerték el már az OPOJAZ korai orosz formalistái. Nem kell strukturalista krédó, elég, ha a struktúra ténykérdését el­fogadjuk, a „minden mindennel organikusan összefügg” esztétikai normáját. Akkor máris kizártuk, hogy irreleváns lehessen a mű bármely pontja, ahelyett, hogy archimé­deszinek tekintenénk. Két irodalomtudományi részterület koordinátáján határozom meg dolgozatom té­máját: az irodalomtörténet Petőfi-kutatásából és a verstan funkcionális szemléletű ered­ményeiből (Kardos László, Péczely László, László Zsigmond). A két terület kutatásainak metszéspontján vetődik föl a sorhosszúság és dmkapcsolat részletkérdése. Ezt vizsgá­lom, elsősorban a Felhők-ciklus szövegein. A Felhők genetikus megközelítése teljesen tisztázott. Az 1845 ősze és 1846 márciusa között írt 66 vers nem egyszerűen a byroni világfáj dalom divatj ában, hanem „a plebejus­költő elszigeteltség^érzésében” fogant (Pándi-Pálmai). Illyés szerint ezek „nem a világ­utálat dalai, nem ködöt erjesztenek, hanem villámot”. A genetikus kutatás tökéletesen feltárta a Felhők-pesszimizmus elégséges életrajzi-társadalmi okait. Olyanokat, mint az osztályellentéttel is terhelt Berta-szerelem társkereső kudarca, a baráti hűtlenség, a kon­zervatív ‘kritika pergőtüze, a szülők tönkrejutása, a publikációs mellőzés. A titáni vágyú költő körül fojtogatóan ritkul a levegő. A láza dódteserű-világmegvető attitűd fel töltő­dik az elhatározó forradalmi továbblépés igényével. Mint korunk elektrókardiogramja a szívműködés hullámgörbéit, úgy jelzi a Felhők megbillent verselése a fájdalom „tachikardiáját”. A magyar vers történetének allergiás pontja a Felhők-ciklus. Felbomlik, funkcionálisan eltolódik sor és rím strófikus szabá­lyossága, a rím egyenletes periodicitása a ritmusfolyamban, a strófa monometríkus vagy poliritmikusan szabályos rímzenóje. A periódusok és versszakok rímhívó rendje helyébe a rím-várakozás kiszámíthatatlansága lép,_A vers-genezis és az új rím-viselkedés között mély összefüggés, már-már egzakt megfelelés sejlik: alkotáslélektani robbanás pillanata ez. A Felhők-válság alkotói állapotával, ihletésével, az életérzés felkavaró áramaival, konvulzióival teljesen összhangzó ez az elmozdulás a strófikusság ritmus- és rím-egyen­súlyi helyzetéből. A zaklatottság adekvát versformája itt nem Az őrült egyszeri forma­bontása, szabadversbe ömlő téboly-monológja, rapszódikus indulat-hánytorgása. Az 531

Next

/
Oldalképek
Tartalom