Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Utak, sár és beton - Fehértói jegyzetek
szülőföldünk BERTALAN LAJOS Utak, sár és beton Fehértói jegyzetek Beziről jövet az Örvány-árak dombjáról már 'belátni a falura: szemben a templom bádogtornya (a régi rozsdás, felpattogzott lemezek helyett újat kapott, is most messziről csillog), balról, a Lakótag mögött délnek húzó Kónyi utca házsora, jobbról a termelő- szövetkezet majorsága, tucatnyi gazdasági épület, körülötte kazlak. Fékeznem kell, mert az úttest amúgyis szakadozott, foltos szalagját sűrűn tarkítják lyukak, gödrök, horpadások. A községi névtábla és a tűzoltószertár közötti százötven méteren csak lépésben gördül-zötyög-rázódiík át a jármű, legyen az lovaskocsi, vontató vagy személyautó. Nagyritkán betoldozzák a gödröket, de a buszok, vontatók, a megnövekedett gépkocsiforgalom újra kivájják, felszaggatják. Az Űj sorra csak éppen befordulok, de a harmadik ház előtt le kell horgonyoznom: előttem, s jobbról-balról tengernyi sár, kátyútenger. A járda 'betonkockáin végigfutom a sort, apám már felöltözve, kezében a szatyor idei dióval, viszi Katushoz a markotai búcsúba.- Már azt hittem, ide se találsz.- Nem ám, mert elnyeli magukat a sár.- Tavaszra majd fölszárad. Ebben egyetértünk, így vita nélkül indulhatunk. Nővéremék a falu főutcáján Iáknak, az aszfaltos útról csak be kell kanyarodni egy kis kaptatóval az udvarba. A gyerekek - Ernő a feleségével, Emil a menyasszonyával -, após, anyós és az unoka már megjöttek Győrből, a bérelt Zsiguli ott áll a disznóól előtt a pajta sarkánál. Terített asztal, húsok, sütemények, bor, iszóda, cola. A terítés Emil szakmája - pincér a Zöldfában -, s ennek megfelelően minden a helyén, Katus csak a sarokból nézi a műveletet, s persze biztatja a népes családot: egyenek, egyetek. Négy óra körül, még alkonyat előtt felcihelődünk, mert unokahúgomékhoz, Bözsiékhez Is beugrunk egy percre. A főúttól leágazó utcát vastagon fölterítették vágottkővel, henger még nem járta, óvatosan átbokdácsolunk rajta. Hanem ahol kifogy alólunk a kőszőnyeg, megáll a tudomány. Jobbra kellene fordulni, de ott frissen ásott árok, mögötte széles tócsa, balról 515
