Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - Nádasdy Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához
tartalmazó könyvben pedig sajátkezűleg kellett aláírniuk a felsőtagozatos diákoknak; az Értesítvény pedig a tanulók félévi és évvégi vizsgákon elért tanulmányi eredményeinek jegyeit tartalmazták. Okirati hitelességűnek tehát csakis az anyakönyv és a törvény- könyv adatait lehet tekinteni. Az „Értesítvény” minden egyes tanár esetében külön- (külön tartalmazza a tanulók névsorát és adatait, érdemjegyeit, mind a két iskolai félévben. Ezeket az adatokat azonban nem minden esetben maga a tanár írta be, hanem valamelyik diák, vagy éppen az iskola széniora, netán csupán a „scriba”. S az itt bejegyzett adatok annyiban helyesek vagy helytelenek, amennyiben maga a tanár ellenőrizte azokat, vagy rábízta valamelyik diákra, s ez a diáktársak bemondása alapján készítette el a névsort. Fentiek .megfontolásával kell tehát olvasnunk és értékelnünk a Petőfivel kapcsolatos adatokat! Martinkó - az általa összeállított könyvben - utal arra, hogy milyen viharos csata folyt mindezideig Petőfi születési helyének kérdésében, és azzal a megfogalmazással, hogy „lássuk a vitát kiváltó, többnyire Petőfitől eredő kijelentéseket”, közöl egy, az „Értesítvény”-ből kimásolt és Szabadszállásra vonatkozó adatot „a pápai református kollégium anyakönyvéből”. Valóban itt a születési hely: Szabadszállás, megye: Kiskunság (sic!), atyja mészáros, neve István, lakik Szabadszálláson. Közölhetett volna még hármat, de azzal az eltéréssel, hogy ,az atya .neve egyik helyen Sándor, a másik esetben Ferenc, a foglalkozás pedig mindkét esetben asztalos. De közölhetett volna ugyancsak olyan adatot is, hogy .születési hely: Kiskőrös s a többi 'adat is helyesen van beírva. Ezek után levonja a következtetést: „Ennek alapján tehát 1841-ben Petőfi Szabadszállást vallotta mind születéshelyén ok, mind pedig attya lakásának. Ami azért furcsa, mert szülei 1841 áprilisától Dunavecsén laknák!”1 Mezősi meg is jegyzi: „A szabadszállási születés bizonyítására felhasználták a pápai főiskola 1841-42-ből származó anyakönyvi bejegyzéseit is. Ezekben Petőfit valóban négyszer szabadszállási születésűnek írták. Ugyanekkor azonban a szülők lakóhelyéül is Szabadszállást jegyezték be, pedig innen már előbb elköltöztek, s ékkor Dunavecsén laktak. Az adatok bemondója tehát Petőfi semmiképpen nem lehetett sem ezért, sem pedig azért, mert két bejegyzés atyja nevét is tévesen írta Sándornak majd Ferencnek, foglalkozását pedig asztalosnak. Ezzel megdől az az állítás, hogy Petőfi szabadszállási születésének bizonyítására okmányadatok vannak, de .az is, hogy Petőfi vallotta magát »még okirataiban is« (Hatvány Lajos) szabadszállási születésűnek. Petőfi bizonyára nem mondott Okmánybejegyzés számára olyan adatot, amely sem atyja lakóhelyét, sem nevét, sem foglalkozását nem a valóságnak megfelelően tünteti fel.” Majd megállapítja azt is, hogy „Aszódon és később két esetben Pápán is kiskőrösi .születésűnek anyakönyvezték.2 Nyilvánvaló, hogy sem Martinkó, sem Mezősi nem ismerték a valóban okmány- adatnak számító pápai bejegyzést. Fekete Sándor már utal arra, hogy Petőfi „1841 novemberében .... sajátkezűleg rögzítette adatait, köztük azt is, hogy születési helye Kis-Kőrös.”3 . . . „A katonaságtól való szabadulás után 1841-ben sajátkezűleg írta .be ezt az adatot a pápai .anyakönyvbe.” De még ő is úgy hivatkozik erre, hogy a növendékéknek a „hagyományok szerint” kellett aláírásukkal megpecsételniük azt, hogy az .iskolai törvényéknek .alávetik magukat. Ha azonban ez csak hagyomány lett volna, úgy nem lehetne ezt sem okmányszerű adatnak elismerni, nem is szólva arról, hogy Petőfi ezt a könyvet 1841. év novemberében nem is írta alá. Petőfi iskolai felvételével a pápai református főiskola tanári kara 1841. október 31-én foglalkozott, az eredeti jegyzőkönyv tanúsága szerint. Idézzük: „Tanári öszsze- ülések 1841/2. d. iskolai évben, tisztelendő Czibor Ferenc Ur igazgatósága alatt, rső ülés 1841. d. Öszhó 31 d. napján. Jelen voltak Czibor Ferenc igazgató, Tarczy Lajos, Bocsor István és Széki Béla tanárok. 1. Petrovics Sándor az iső éves bölcsészek közé kérvén