Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - Nádasdy Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához
magát fölvétetni, azt a határozatot nyerte, hogy a kívánt osztálybai soroztatása, csak olly föltétel alatt fog megtörténhetni, ha a II. d. Human iskolabeli tudományokból magánvizsgálatot adand, vagy ha már ezeket valahol tanulta, róla bizonyítványt mu- tatand elő.”4 Ennek a határozatnak alapján lett Petőfi a pápai kollégium diákja. Azonban az iskolai törvények szigorúan előírták (és nem hagyományos alapon!), hogy minden deáknak, vagyis a korszak értelmezése szerint, minden felső iskolás tanulónak subscribálnia kellett, vagyis sajátkezűleg kellett aláírnia az iskolai törvényeket, mélyék a könyv elején tételesen, paragrafusonként fel voltak sorolva. A törvény szövege szerint, az aláíráskor, különbeni következményük terhe mellett „igazi nevét és igazi hazáját" kellett bejegyeznie az aláíró deáknak. Ekkor valóban okmányszerű adatoknak kellett szerepelnie! Ezért lehet okmányszerű adatnák elfogadni az alább következő pápai bejegyzést, melyet fotókópiában is közlünk: Szám: 544. Tanuló neve: Petrovics Sándor. Kora: 19. Vallása: Lutherán. Születéshelye: Kis Kőrös. Vármegye: Pest megye. Iskola honnan jött: Sélmecz. Atyja vagy gondnoka: István. Ennek állapotja: mészáros. Lakhelye: Duna Veose.5 Eddig Petőfi pápai beiskolázása kapcsán az a hiedelem uralkodott (mint láttuk is fentebb), hogy 1841 novemberében írta alá a törvénykönyvet. Ez azonban tévedés. Ekkor még nem is írhatta alá, mert előtte volt a magánvizsga letételének kötelezettsége, mert bizonyítványt nem tudott előmutatni. A magánvizsga letétele előtt pedig nem írhat alá, mivel még alsótagozatos tanulónak számít és csak akkor lesz főiskolás, felsőtagozatos deák, ha vizsgája sikerül. Ha nem sikerül, úgy alsóbb osztályú marad, a korszak nyelvén klasszista, aki nem subscribálhat. Igazolja fentiéket a főiskola iskola- széki jegyzőkönyve, melyben a következőket olvassuk: „XVI. ülés 1842. febr. 26. 196. Petrovics Sándornak meghagyatott, egy hét múlva aláírja magát az iskolai törvényeknek, mert különben vizsgálatokra nem bocsáttatok és a tanulók között helye nem leend.”6 Ebből a szigorú felhívásból bizonyosan megállapíthatjuk, hogy az előírt vizsgát letette Petőfi (erről nem találtunk jegyzőkönyvi adatot), s ha eddig elhanyagolta a kötelező aláírást, úgy a kötelező rend szerint alá kell írnia a törvényeket. Ez a szigorú jegyzőkönyvi felhívás utal arra is, amire már fentebb céloztunk, hogy milyen szigorúan vették e törvényekben foglaltakat s a pontos adatszolgáltatást is. Petőfi tehát Pápán igazi hazájának, vagyis születési helyének Kiskőröst írta be, 1842 március első hetében. MIBŐL ÉLT PETŐFI PÁPÁN? Erre a kérdésre, az évtizedek távolából visszaemlékező diáktársak sokban eltérő, egymásnak ellentmondó, időrendi zavart is eláruló feleleteket adnak. Ha ezeket a több évtizedes távolból készült visszaemlékezéseket olvassuk, tüzetesebben megvizsgáljuk, adatainak alaposabban utánanézünk - s feltételezzük, hogy mindegyiket a legjobb indulat vezeti, amikor emlékezéseit leírja —, alapos elemzés után, megfelelő időrendbe is igazítva őket, megkapjuk a helyes választ. Utalunk tehát néhány ismert és kevésbé ismert visszaemlékezésre, majd az ezek nyomán közkeletűvé, lényegében állandóvá vált véleményre, egészen a legújabb kiadványokig, s vonjuk le belőlük az újabb adatok alapján a végső, megnyugtató, a tényeknek, a valóságnak megfelelő eredményt. Igyekszünk időrendi sorrendet követni. Parragh Gábor 1875. február 20-án írt egy levelet Jókainak, melyben elmondja, „miképp akadt meg” Petőfi Pápán. „ . . . Megkérdeztem mit fog tenni Pápán s hogyan 456
