Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Tornyai Farkas: Jogtalanul?
leszek gond a nyakukon. Félreteszem a temetésre meg a sírkőre valót. Így is lett szép sorjában, és végtére mekkora megnyugvást hozott! Meg bátorságot. El mertem indulni a gyerekeimhez Pestre meg Dunántúlra az elmúlt decamlbasben. Az Alföldről! Az úttól féltem egyedül és a pesti forgalomtól. Odafelé a télben, visszafelé a tavaszban, s mégis egy levél ijesztett meg. Ez a levél: Felszólítás A T. Cím 1972. évben 9124 Ft összegű virág, dísznövény, palánta áru eladását, illetőleg szolgáltatását teljesítette szövetkezetünk felé. A Pénzügyminisz.- térium Bevételi Főigazgatóságának megyei hivatala a fenti tételek vizsgálatánál megállapította, hogy azokból jövedelemadót és forgalmi adót le kellett volna vonni, és miután ezt elmulasztottuk, a fenti adók megtérítésére kötelezett bennünket. Szövetkezetünk a fenti összeget az illetékes adóközösség részére átutalta (PM Bevételi Főigazgatóság), így a fenti összeggel az ön számlája is túlfizetésben van. Mi önnek túlfizettük: 9124 Ft után 5% jövedelemadó: 456 Ft és forgalmi adó: 912 Ft - ossz.: 1368 Ft. Miután a fentiek szerint befizetett összeg a T. Cím adóbefizetést kötelezettségét csökkenti, így kérjük, hogy a fenti összeget hozzánk eljuttatni szíveskedjék, ha nem: jogalapnélküli gazdagodás címén pert indítunk ön ellen. Dr. Joó Gábor jogtanácsos Hetven éves volt az uram, amikor belépett a tsz-ibe. Elmondtuk mi is, más öregekkel együtt, kár, hogy ilyen későn jött ez nekünk. Pedig akkor még szegény volt a közös. Olyan harminc forint körüli munkaegységet fizettek, de magabíró embernek ez nem volt kevés. Akadt, aki 350 munkaegységet is elért, mellette leszerződött néhány hízóra, évente eladott egy tinót, hát így . . . Az én uram az elején — ahogy az egészsége bírta — 171 munkaegységet teljesített. Ez volt a legtöbb. Később már csak 130 munkaegységre futotta az erejéből, végül 91-re. A majoriban kapott munkát. Azt mondta, nem nehéz. Akkor áll meg pihenni, amikor akar. De ez a mi fajtánk csák akkor akar pihenni, .amikor már állni sem tud. Volt olyan nap, amikor 200 mázsa trágyát rakott kazalba 73 évesen. S amikor leesett a lábáról, már csak az a 260 forint nyugdíj jött a házhoz. Ekkor mondta a fiam, változtatni kell. Düledezik a kerítés, a háztetőn a cserepet meg kell forgatni, 6 szarufa kicserélésre vár, nem ártana a konyhát felkövezni, a szobát íelpadlóztatni, be kellene üvegezni a gangot. Gondoltam valamit, mondta. Csináljunk egy kis karácsonyfa-telepet. Meg ugyan nem gazdagodnak belőle, de 4-5 év múlva segít valamit. Apánk nem egyezett bele. Hová gondolsz? Kell a kukorica. Akkorára gondoltam csak, mint ez a kis udvar. Végül aztán mégis engedett. Az a darabka föld már nem oszt, nem szoroz. Ősszel jó mélyen felszántottuk a hereföldet, de az ültetést már nem érte meg apánk. Tavasszal 50 négyszögölön fenyvest telepítettünk. Na, ez majd segít édesanyámon. Az uram halála nagyon levert. Ki tudja, megérem-e azt az öt lévet, ha egyáltalán lesz valami ezekből a furcsa kis füvekből. Inkább a fiam kedvéért tűrtem az egészet, s majdnem nekem lett igazam. Az első nyáron olyan száraz volt az augusztus, hogy bizony harmada is kiment a fenyőknek. Na látod. Nem való ez ide. De a fiammal nem lehetett bírni. Bepótoljuk. 426
