Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Hegedűs Magdolna: Estike (elbeszélés)
HEGEDŰS MAGDOLNA Estike Ülünk az ablak alatt és nézzük, hogyan nyílnak ki egymás után a hosszú kórófotma szárakon a sárga virágok. Valahol megpattan a duzzadt kehely, leválik róla a védőburok, s a kis szirmok, mint csöpp ikarocskák végre kimyújtóZkodhatnak. Megmutathatják magukat az alkonyégndk. Elszórtan, szabálytalanul nő a virág. Itt két szál, amott három, ahogy az öregasszony elpotyogtatta a magokat. Gábor fölajánlotta neki, hogy fölássa a kertet, beülteti virággal, de nem engedi. így szereti a kertjét, ilyen gondozatlanul s a virágokat is ilyen maguktólnőtten. (Azt se engedi, hogy naponta kitakarítsuk a szobát, kiporoljuk a szőnyeget: minek annyit takarítani? Csak elszakad a szőnyeg, s miiből venne helyette másikat? Vasalnom meg osak úgy szabad, ha ott ül mellettem, mert hátha leejtem a vasalót .. .) Az estike is az Irén nénié, mint minden. Az ágyunk, a váza az asztalon, az aranyszélű csészék, amit használhatunk ugyan, csak jaj, le ne ejtsük, mert még nem hiányzik belőle egy sem, pedig van vagy ötven éves a készlet - az egész rozoga birodalom. Nekünk csak könyveink vannak, meg . .. gyerekünk. Sose láttam azelőtt ilyen virágot. Ahol én születtem, ott nefelejcs nyílt a patak árkában és százszorszép virított a réten. Az utak mellett száraz kórókon is kék csillagvirágok sorjáztak. Kinn a mezőm meg szarkaláb, (búzavirág és pipacs. Rengeteg pipacs. Lángoló virágainál is jobban szerettem a bimbóját. A pipacsbimbót, ami már majdnem szétpattan, mégis titok. S ki lehet fejteni és találgatni, milyen színű szirmok bomlanak ki belőle. Mert mindegyik más színű volt, akárhányat szakítottam is széjjel. % Nemsokára eltelik a szabadságom, s még sehol semmi. Pedig lejártam érte a lábam. Irén néni ki is tette a cédulát. Mert azt mondtuk, hogy elmegyünk, hogy két hót múlva biztosan elmegyünk. Találtam több helyen is szobát, de amikor megmondtam, hogy gyerek is van ... Nem kérdezte meg az öreg néni, sikerrel jártam-e, leolvasta az arcomról.- Hogyan gondolta ezt, kedvesem? - kérdezte szeretettel mikor visszajöttem.- Ki fogadná be magukat gyerekkel? - s kicsoszogott a kapuhoz és levette a cédulát. Pedig télire nem maradhatunk itt. Nem lehet rendesen fűteni a szobát, mert rossz a kémény. A két bölcsőde közül, ami a környéken van, egyikből már megkaptuk az elutasítást, a másikból még nem. Már hűvösödnek az esték. S egyre nyomasztóbb a gond: mi lesz velünk?- Jobban meg kellett volna gondolni azt a gyérükét - mondta kíméletlenül a Lakás- hivatal vezetője. - Hiszen még olyan fiatalok! Nem érték volna rá vele? Tényleg! Hiszen mi nem is gondolkodtunk ezen! Terhes lettem és szülni fogok, olyan magátólértetődő volt ez, mint ahogy az éjszaka után fölvirrad a hajnal. De még az öregasszony se mondta, hogy talán . . ., meg kellene mégis gondolni. Nem. Egy szóval se mondta. Ajtónyikorgás szakítja meg a csendet, ezt a virágcsendet, amely egészen elhódítja az embert. (Különös, erős illata van az estikének, ezért szereti Irén néni. Én nem sze411
