Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - G. Bán Zsuzsa: Szégyen (elbeszélés)
G. BÁN ZSUZSA Szégyen Anniikor a tévészerelő — -szűkderékú, os-ipkemintás nylon ingben verejtékező fiú — megérkezett, pontosan három forint húsz fillér volt Anna pénztárcájában. A dobozban, ahová a fizetést szokta rakni, és apránként, szükség szerint előszedegetni belőle, semmi nem vollt, csak a csekkek. Lakásrészlet, tévérészlet. Előző napon fél óra hosszat könyökölt a harmadik emeleti ablakban, várta a postást. Talán azt remélte: ha látja, mikor kanyarodik a ház elé a sötétre bámult szolgálati kerékpár, megérkezik a pénz is. Esedékes volt már, többször is átgondolta: ha tizenkettedikén feladják itt helyben, akkor tizenötödikén kihozhatja a postás. A két kislány a ház előtt szaladgált, mindkettőn rózsaszínű, fodros ruhácska, fehér szandál, gyenge hajacskájuk szalaggal a fejük búbjára kötve. Pillanatokra megfeledkezett a pénzről, gyönyörködött a gyerekekben, még a mozgásukat, esetlen, kaszáló futásukat is szerette. A postás megjelent a ház végében, leszállt a kerékpárról, belépett az első lépcső- házba. Anna végigkísérte a tekintetével, szinte szuggerálta, amikor az lalacsonytermetű, bokára csíptetatt nadrágjában öntudatosan lépkedő ember elhaladt az ablak előtt. Mégis elkerülte Annáék lépcsőházát, továbbment. Aztán, végtelennek tűnő percek után megjelent megint és visszakooogott a ház túlsó végébe, a kerékpárhoz. Anna feszülten figyelte. A postás még mindig állt, tűnődve rakosgatott valamit a hasa elé rántott barna bőrtáskában. Aztán a kerékpár kigurult az útra, a postás beletaposott a pedálba, és a lakótömb mögé kanyarodott. Otthagyta az ablakot, olyan ürességet érzett, mintha a szeretője hagyta volna el. Ivott egy pohár szódát, és gondolatban a megmaradt pénzt osztotta be másnapra, kiszámította mennyi kell. Ebéd, vacsora, Bandinak tízórai, cigaretta, kávé. Később előkaparta a háztartási füzetet, ellenőrizte a számításokat: szűkén, de egy napra még elég volt a pénz. Két szelet csokoládét is vett a kislányoknak, így maradt az a három forint húsz fillér. Bandival nem beszélt a pénzről. Ingerült lesz, egész este kedvetlenül mászkál a lakásban, nem mondja ki, de a levegőben van: az ember melózik, hajt, aztán mégis mindig kevés a pénz. ö melózik, Anna nem. Anna itthon van a gyerekekkel, kivette a három évet. Annakidején megbeszéltek mindent, most mégis olyanformán vannak, mintha egyedül Bandi tartaná el a családot. Mi az a gyerekgondozási segély? Még rezsire sem futja belőle. Néha, keserű hangulatában elhatározza Anna, hogy megszakítja a három évet, visszamegy a gyárba. Aztán ránéz a gyerekekre, elbizonytalanodik. Olyan jól megvannak itthon, együtt! Meg aztán a kisebbik még nem szokott bilire, lehet, hogy kioktatnák a bölcsődében, azt mondanák, ekkora gyerekről már igazán levehetne a pelenkát. Nemegyszer összeszámolta -már: akkor sem jönnének ki jobban a pénzből, ha dolgozna. így -minden nap megfőz - a tésztát is maga gyúrj-a, -mert úgy olcsóbb —, és van ideje a gyerekekkel foglalkozni. Ha visszamegy a gépeik mellé, ugyanennyi türelme maradna hozzájuk? Három műszakot nem -tud már vállalni, egy-két -műszakban pedig nem fizetnek olyan jól. 406
