Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - G. Bán Zsuzsa: Szégyen (elbeszélés)
A tévészerelő délelőtt csengetett be, tíz óra felé. Garanciális ugyan a készülék, de lesül a képéről a bőr, ha még egy tízest sem tud odaadni neki. Olyannak képzelte a Geikát, mint valami emberszabású méhkast, ahonnan kirajzanak a szerelők, majd összegyűlnek megint, és megbeszélik egymás között, hol nem kapták borravalót. Mert ez a ritkább, fejben lehet tartani. Talán össze is beszélnek, aztán ilyen helyre nem szívesen mennek ki legközelebb. Csak amikor már elkerülhetetlen, jó két hót múlva. A fiú kiterített egy műanyagdossziót a dohányzóasztalon, válami papírokat töltött ki, a készülék hátával a szobának fordítva, nyitott belsejében a sok pici, színesvégű henger, csövek, drótocskák.- Vissza kell mennem, sajnos. Ilyen csövet nem hoztam magammal - mondta a fiú, és a régi csövet belecsavarta egy kis cédulába, belerakta a -táskájába. - Tíz perc múlva megint itt vagyok. Nem bánta volna, ha akár holnap jön vissza, addigra már csak megjön az az átkozott pénz! Megint odakönyökölt az ablakba, -arra gondolt, mi volna, ha valamelyik szomszédhoz csengetne be. „Csák -százasom van - -mondaná - segítsen már ki egy húszassal. Fent van nálunk a tévészerelő.” Soha -nem kért kölcsön senkitől a házban. Ez is csák olyan időtöltés volt, végiggondolni a ki nem használható lehetőségeket. Jól néz ki, ha a postás -ma sem hozza a hatszázötven forintot! Akkor délután telefonál -az -apjának, más megoldás nincs: három forintból nem lehet ebédet főzni. Bandinak nem szól róla, mert iákkor elkezdi:- Hát mit vettél, hogy így elfogyott a pénz? Tizenegyedikén egy ezrest hoztam. A rezsi ezerkettő, -a -házm-esterpónzzel együtt. A kiszámított kosztpónzen túl még egy könyvet vett, valami modern francia író új kötetet, Bandinak zoknit, magának egy leszállított áru papucsot -itthonra. A kislányoktól sem tud megtagadni semmit; háromkerékű kis kerékpárt, pöttyös labdát, fodros ruhácskákat. Ha a többi gyereknek van, miért éppen őnekik ne legyen? Hogy évek óta itthon van, több ideje jut a gondolkodásra is. Jóformán senkivel nem beszélget egész -nap. A -szomszédok dolgoznák, -aki -itthon mariad, azzal nemigen barátkozik. Mindenféle jár -az eszében, mostanában figyelmesebben olvassa az újságot is, a tévében odafigyel olyan műsorókra, amelyeket azelőtt nem nézett meg. Vannak dolgok, amelyek nem f-érnek a -fejébe. Arról van szó, hogy a munkásosztály -a vezető osztály, oroszlán-részt vállal a szocializmus építésében. Nahát, ők mindketten munkások Bandival, -becsületesen dolgoznak, ,mégis . . . nem az ő, és nem a többi munkás nyaralói állnak a Balaton partján, meg -az ország szebb részein. Jó, ha egy deszkiabódét összehoznak valahol, gyakran azt is lebontatják velük, mert esztétikai szempontból rontja a környezetet. Luxusszállodák épülnék, melyeket ők -ketten Bandival csak kívülről csodálhatnak meg; kész leégés volna egyszer ilyen helyen vacsorázni. A -kocsik szaporodnak a ház előtt - nem Trabantok -, a kirakatokban hatszáz forinttól a szebb női ruhák, de kinek? Ezen -a pénztelen, rosszkedvű napon szimbólummá emelkedik szemében a fiatal -tévészerelő, -áki előtt -megszégyenül, ha nem tud borravalót adni, aki előtt - úgy hiszi - kisebbnek látszik -majd a szomszédainál, meg a többieknél, akik - mert -most ez a szokás - mind borravalót adnának hasonló helyzetben. Az eléggé áltáláno-s magamutogatási láz esendő kis áldozataiként úgy képzeli, hogy Bandi, -m-eg az ő becsülete ilyesmin áll vagy bukik, s nem a munkapad vagy a gépek előtt születik. A kék Trabant megáll a lépcsőház -előtt. A csipkeinges fiú fáradtan kiszáll, emeli a -szer-számos táskát, -meghozta a csövet. Anna rosszkedvűen -sóhajt; már előre meg- alázottnak -érzi magát. Nem kötelező az a borravaló, -mégis, ha volna itthon pénze, és akkor nem ad, egészen -más. 407
