Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Novák Éva: Rokokó keretben (vers) - Biró Ferenc: Kórházi emlék (vers)
Rokokó keretben Sárga hajjal fehér főkötőben margaréta nyílik az időben ez a kitapinthatatlan véna utolsó vacsorák összekapart maradéka égbeli menza üres repetája öngyilkos tájak ködbevesző váza megmászhatatlan álom-szikla valódi régiség meghamisítva vacogó hóember jég hátán táncol a gőzös kizakatol a világból a korsóban kecsketej gőzölög jól tartsd asszony a kedves ördögöt Zsibbadt arcú lampion vigyorog az égről már minden csillag lekopott a vihar egy ágra csücsül, letörik sebeit az SZTK-ban kötözik azt, akit kecsegtet minden alkalom felkészülve várjuk minden szünnapon megnyugtató munka a krumpliültetés eltesszük emlékbe krumplibogár tenyészetét képeslapon lenyírt füvű réteken kiviháncolja magát a türelem Sárga hajjal, fehér főkötőben margaréta nyílik az időben. BÍRÓ FERENC Kórházi emlék Bejött a nővérke, lassan, csendben nem is nyikordult tán az ajtó. Körbement, megállt minden alvó beteg előtt; és ezt mondta: „rendben”. Szememet félig lehunyva lestem. Követtem ide-oda hajló mozdulatát; néztem kibomló haját, melyen épp csillant a reggel. Szeme, nézése, egész valója; mirajtunk csüggött, betegeken, szomorú, szenvedő lelkeken. Akár anyámat látnám ... azóta hogyha a nővér bejön reggel, szivem megtelik emlékekkel. 405
