Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - Kemény Dezső: A Frauenkirche romjai
kérem, még időben megkérem, hogy helyezzen ki a régi Blokkba, de még egy hónapot várhatóik, egy hónap múlva fog osak látszani, és ha minden héten csak egy kiló kenyeret félre tudok tenni, akkor már egész nagy csomó száraz kenyerem lesz addigra, életet érő valuta, mindennap egy negyed kiló, vízbe vagy levesbe áztatva, és addigra le kell szoknom ia röhögésről is, csak tudnám, hogy fogjak hozzá. Az ajtó nyílik, és - Judit ezt már nem gondolja, hanem látja - Rottenführer Stolz jön és mögötte egy tizenöt év körüli lány teljesen meztelenül, vállára vetve egy földig érő fekete férfi télikabát. A lány tántorog, mintha berúgott volna, pedig nem tószeg, ez csak egy szippantásnyi volt a Zyiklonhól, egyszer látott ilyet Judit, szerencsére akkor csak messziről, és rögtön el is fordult, de az egy kisfiú volt - gondolja Judit - a son- deresek húzták ki az egymásra halmozódott testek alól a gázkamrában, mert néha előfordul, hogy valaki rettegésében a gázkamra betonpadlójára vizel, és ha, nagyritkán, arccal a tócsába zuhan, ő vagy más, a nedvesség megóvhatja a gázhaláltól, így járhatott ez a lány is - gondolja Judit - vajon melyik transzportból való? A lány mögött Scharführer Moll döcög be az irodába és aroa aggodalmas - ezt nagyon jól látja Judit, mert az óbudai téglagyártól Auschwitz II.-ig megtanul az ember az -arckifejezésékből olvasni, azután lehajtja fejét a vizasosöbör fölé, hogy ne lásson semmit. Rolf azt -mesélte egyszer Mólból - gondolja Judit -, hogy a Scharführer szédületesen jól lő pisztollyal, azzal dicsekedett nekik, hogy kölyökkoráhao, amikor még bőrdíszművesinas volt valahol Thüringiáhan, serleget nyert egy lövész-versenyen, és most is, ha kisebb transzport érkezik, -amit nem érdemes gázosí-tani, Moll végez velük az égetőárok mellett, és tökrósz-egen, húsz méterről -sem téveszti el a son deresek karját vagy vádliját, ha biztatni kell őket a vetkőzietésben. Mire -idáig jut, a lány már az asztalnál ül a falat (bámulva, és a két SS halk torok- hangon beszélget a túlsó sarokban, és Judit most megpróbál nem gondolni -semmire, de nem sikerül, mert úgyis látja, mi következik, mintha filmen látta volna valamikor. A lányt nem -lehet életben hagyn-i, ez logikus - gondolja Judit - mert -soka-t látott, mert mindent látott és átélt -a vagoin-ajtómyi-tás és a gázka-mraajtóaiyitás között, akármilyen szép és fiattal és erős, n-ern lehet életben hagyni, 1944-ben járunk, és ez most már Vernichtungslager, -tehát Moll tarkón fogj-a lőni, és ez a lövés neki Juditnak i-s szól, mert előtte már régen nem -titkod-ózinak, -tehát nem fog ő visszakerülni a blokk névtelenségébe, hogy világra hozza azt, ak-i-t szeret -és gyűlöl, akit meg akar szülni, aki-t el -akar vetélni - gondolja Judit - -és -most már bár-mi-t tesz va-gy nem -tesz, son- deresnek számít, és az utolsó, amit látni fog a világból, az ennek az irodának a négy fala lesz, ö-t nap vagy öt hónap múlva. De minek -gyűjtötte akkor a kenyeret, röhögni kell, ott száradnak a kenyérdara-bok a Hungefblock falában -és -a kenyértől ikét lépésnyire sorra vesznek éhen az emberek, akik már nem emberek, mert egy harapás kenyérért az anyjukat -küldenek a gázba, hát nem röhögnivaló — gondolja Judit és felnéz, és a lány már nincs a -szobában, és o-dakin-t dörren Moll pisztolya, ezt már -nem gondolja, hanem pontosan hallja Judit, de a dörrenés -s-em tudja rázárni a gondolatra a marhavágón ajtaját, -és Judit utazik -a vizescseber felett, -utazik Scharführer Moll szülőhelye fellé, ahol a -karcsú, íkedvesmosolyú Dieter Moll -serleget nyert a lövészversenyen, valahol Thü-riingiában. Thürin-gi-a -messze van - gondolja Judit, és kicsavarja a vizes alsó-neműt, remélve, hogy reggelre megszárad a most már meleg radiátorok felett - -pedig Naumburg és Erfurt -megérdemelné -az időt, de legalább a meisseni dómot, Mei-ssen itt van egy ugrásra, istenem, Európa legtisztább gótikus temploma, -belepusztulok, ha -nem láthatom, de Meissen -nem -szerepel -az ú-tiprogramhan, Imre talán hajlandó lenne eljönni vele, leutazmi maszek-alapon, - gondolja Judit, -és kinéz a szállodai szob-a ablakán az alkonyodó Marktplatz forgalmát» - igen, I-mre biztosan eljön véle, csak itthon ne feledje a személyi igazolványát -a másik táskájában, Imre három-szor -is a -szájába rágta, hogy 394
